Hét hétköznapinak tűnő fotó felkavaró háttértörténettel

A közmondás, miszerint „egy kép többet mond ezer szónál” gyakran bizonyul igaznak, azonban vannak olyan esetek, amelyekben a kép jelentőségének megértéséhez kiterjedtebb magyarázat is szükséges. Ilyenkor a kép és készítésének háttere oly módon egészítik ki egymást, hogy a látszólag teljesen hétköznapi fotókat egészen új mondanivalóval ruházzák fel.

A mit sem sejtő vulkanológus

1980. május 18-án David A. Johnston amerikai vulkanológus jókedvűen ült egy kempingszékben, miközben az Egyesült Államok belügyminisztériumához tartozó Földtani Felmérő Hatóság megbízásából végzett méréseket a Washington állambeli Mount St. Helensnél, mintegy 10 kilométerre a hegy csúcsától.

18 órával a fénykép készítése után a régóta aktivitást mutató vulkán valósággal felrobbant, és az oldalirányú lökéshullámnak Johnson is áldozatul esett, 56 másik emberrel együtt.

Johnston volt az, aki rádióján elsőként adott hírt a hatalmas kitörésről – utolsó ismert szavai a „Vancouver! Vancouver! Itt van!” voltak.

Johnston holtteste sohasem került elő, bár lakókocsijának maradványait 1993-ban megtalálták.

Egy apa és lánya Észak-Írországban

Ez a fénykép 1998. augusztus 15-én készült a Tyrone megyei Omagh-ban, percekkel azelőtt, hogy a jobbra látható piros Vauxhall Cavalierben elrejtett pokolgép működésbe lépett volna.

Az 1997-es nagypénteki egyezményt ellenző, a fegyveres küzdelmet folytatni kívánó „Igazi IRA” nevű katolikus terrorszervezet által elhelyezett robbanószerkezet detonációja 29 emberrel végzett, köztük a fénykép készítőjével is – ez volt az észak-írországi konfliktus leghalálosabb bombamerénylete.

Ennek legfőbb oka az volt, hogy bár a terroristák a detonáció előtt 40 perccel telefonon bejelentették a merényletet a hatóságoknak, a rendőrök tévedésből éppen a bomba közelébe terelték az utcán tartózkodókat.

A férfi és lánya túlélték a robbanást, a fényképezőgépet a törmelék közt találták meg később.

A halál hordozója

Harold Agnew amerikai fizikus, a Manhattan-projekt egyik tudósa 1945 nyarán a kezében tartja a „Fat Man” (Kövér Ember) néven ismert atombomba plutóniummagját.

A „Fat Man”-t augusztus 9-én a japán Nagaszaki városára dobták le, ahol a robbanás 40–80 000 ember életét olthatta ki azonnal.

Ezt az óriási pusztítást mind az Agnew kezében tartott apró szerkezet idézte elő.

A háborúban felnőtt lány lerajzolja az „otthont”

E fényképet David „Chim” Seymour, azaz Dawid Szymin lengyel fotóriporter készítette 1948-ban. Alanya egy Tereska nevű lány, akit a második világháború eseményei a legkülönfélébb helyekre sodortak.

A konfliktus után egy „érzelmileg zavart” gyermekek számára fenntartott otthonba került, ahol Seymour a híressé vált fotót készítette róla. A gyermekek azt a feladatot kapták, készítsenek egy képet „Ez az otthon” címmel – de Tereska csupán keszekusza vonalak tömegét rajzolta a táblára.

Bár a kép mára bejárta a világot, és a háború borzalmainak egyik állandó szimbólumává vált, a kislányról keresztnevén kívül nem maradt fenn érdemi információ.

Ez egészen 2017-ig volt így, amikor lengyel kutatók egy csoportja azonosítani vélte őt: eszerint Tereska teljes neve Teresa Adwentowska volt, akinek varsói otthonát az ottani lázadás 1944-es vérbe fojtásakor lebombázta a Luftwaffe, és egy fejébe fúródó repeszdarab maradandó agykárosodást okozott nála.

A bombázást követően – miután apját és családja más tagjait a megszállók megölték – a mindössze négyéves Teresa és nővére, a 14 éves Jadwiga három héten át gyalogolva jutott csak el egy menedéket nyújtó faluba, mintegy 60 kilométerre a lengyel fővárostól.

A különböző fegyveres csoportok elől bujkálással töltött út során súlyosan éheztek, ez pedig tovább rontott Teresa mentális állapotán. Mint a kutatók kiderítették, a későbbiekben súlyosan rászokott az alkoholra és a dohányzásra, és az 1954-55-ös tanévtől különböző elmegyógyintézetekbe küldték. Ezek egyikében hunyt el 1978-ban.

A villámcsapás előtti pillanat

Az 1975. augusztus 20-án készült képen két fivér, Michael és Sean McQuilken nevet azon, hogy égnek áll a hajuk. A fivérek és nővérük, Mary a Moro Rock nevű sziklaformációnál túráztak a kaliforniai Sequoia Nemzeti Parkban, amikor e mulatságos pillanatot követően beléjük csapott a villám.

Szerencsére mindketten túlélték az esetet. Michael később felidézte: „Abban a pillanatban humorosnak találtuk. Készítettem egy képet Maryről, ő pedig csinált egyet Seanról és rólam. Felemeltem a jobb kezem, és a rajtam lévő gyűrű zümmögni kezdett olyan hangosan, hogy mind hallottuk. Egyszerre a földön találtam magam a többiekkel. Sean is összeesett, és térden kuporgott. Csak úgy ömlött a füst a hátából.”

Tragédia a tengernél

1954. április 2-án reggel a Los Angeles Times fotósa, John Gaunt éppen Hermosa Beach-i, óceánparti otthona kertjében pihent, amikor egy szomszédját hallotta kiáltani: „Valami történt a parton!”

Gaunt már-már ösztönösen felkapta fényképezőgépét, és rohant a vízhez. Ott egy kétségbeesett házaspárt talált, akiknek 19 hónapos fia a ház udvarán játszott egyedül, majd a partra tévedt, és eltűnt a vízben. A kisfiú holttestét később megtalálták a partra mosva, mintegy másfél kilométerre onnan, ahol elmerült.

Bár Gaunt személyesen nem ismerte a házaspárt, látásból tudta, hogy környékbeliek. Az eset már csak azért is érzékenyen érintette a fényképészt, mert maga is kisgyermeket nevelt ekkoriban.

A „Tragédia a tengernél” című fotóért Gaunt 1955-ben Pulitzer-díjat kapott.

Mit sem sejtő tűzoltók az SS Grandcamp mellett

1947. április 16-án a texasi Galveston-öböl partján fekvő Texas City kikötőjében tűz ütött ki az SS Grandcamp nevű hajó fedélzetén. Hamar a helyszínre érkeztek a város önkéntes tűzoltóságának emberei is, és nekiláttak a tűz megfékezésének. Ekkor készült róluk az itt látható fénykép. Nem tudhatták, hogy a hajó rakománya mintegy 2200 tonna ammónium-nitrátot is magában foglal.

Percekkel később a Grandcamp felrobbant, az emberi történelem egyik legnagyobb nem-nukleáris detonációját produkálva. A képen látható tűzoltók egy kivételével mind életüket vesztették, körülbelül 500 további emberrel egyetemben.

A gyűlölet szemei

Ezen az „előtte-utána” képsorozaton Joseph Goebbels, a náci Németország propagandaminisztere látható a Népszövetség genfi konferenciáján 1933 szeptemberében. A hitleri propagandagépezet megalkotója előbb önfeledten nevet a kamera előtt, majd bosszús tekintettel néz bele, miután tudomására jutott, hogy a fényképész zsidó származású.

A szóban forgó fotós a német születésű Alfred Eisenstaedt volt, aki később az Egyesült Államokban futott be nagy karriert (az 1945-ös Japán feletti győzelmet kísérő önfeledt ünnepléskor ő készítette a New York-i Times Square-en az ápolónőt (kéretlenül) megcsókoló tengerészt megörökítő híres fényképet is).

Az autogramot osztogató John Lennon

Bizonyára számtalan kép készült az évek során arról, amint a popzenét forradalmasító Beatles egykori tagja, John Lennon szignójával tiszteli meg rajongóit. Ez a fotó azonban mindössze hat órával a zenészóriás halála előtt készült, 1980. december 8-án – az autogramot kapó férfi jobboldalt pedig nem más, mint gyilkosa, Mark David Chapman. Lennon feleségével, Yoko Onóval készített ötödik közös albuma, a három héttel azelőtt megjelent Double Fantasy egy példányát dedikálta Chapmannek.