„Ha nem látom a sárkányt, mitől olyan nagy dolog, hogy a királyfi levágja a fejét?” – beszélgetés Tóth Krisztinával
Tóth Krisztina számos sikeres könyv írója, nevéhez prózák, lírai művek, színpadi alkotások és gyerekirodalmi művek sora köthető. Elmondása szerint az tud jól írni gyerekeknek, aki minden embert megszólít – ilyen módon pedig nem húz éles határt gyerek- és felnőttirodalom között sem. A szerző most egy nagyobb lélegzetvételű interjúban mesél nekünk személyes gyerek- és felnőttkori (olvasmány)élményeiről, az irodalomoktatás rákfenéiről, tabutémákról, illetve hogy mi az, ami mégsem sorolható ebbe a kategóriába. A Kultúra.hu interjúja.
Az állatokkal való bánásmód kérdése többször is előbukkan a gyermekkönyvekben. Megannyi állatmeséi, versei között kihalófélben lévő élőlények is helyet kaptak: „Lámaféle, ki nem hiába / gyanakszik, hisz mostanra, lám a/ teljes kihalás fenyegeti.” Tanítójelleggel születtek csupán, egyfajta leltár a különleges élőlényeinkről vagy van benne egyfajta érzékenyítő szándék is?
Azt hiszem, ha az ember eleve azzal a programmal fut neki az írásnak, hogy most tanítani, érzékenyíteni fog, akkor vigyáznia kell, hogy ne lógjon ki a lóláb. (Ki fog.) Akkor lehet hitelesen megszólítani az olvasót és bevonni, ha valami engem is bánt, foglalkoztat szerzőként, és erről igyekszem beszélni.
A Világpuszi című könyvemben a történetek hősei többnyire olyan felnőttek és gyerekek, akik nem simulnak teljesen bele a közösségbe, mert valamiben mások. Szerepel itt demens, öreg kakukk, aki összevissza kakukkol, de van hajléktalan öregasszony is, a kutyamennyország kulcsának őrzője és van vak lány is, aki fehér bottal közlekedik.
Az állatos mesék szereplői sem azért kerültek a szövegbe, hogy felemelt mutatóujjként figyelmeztessék az ifjú olvasót, hanem azért, mert én magam is átélem, átérzem, ami a világban zajlik, és ezeken a figurákon keresztül tudom ezt leginkább megmutatni. Vagyis azzal kapcsolatban tudok hitelesen érzékenyíteni, ami nekem is fontos, amiről mindenképpen beszélni akarok.
Mennyivel másabb szellemi munkát igényel a gyermekirodalmi szövegek írása? Az ön esetében hogyan tér el a két alkotófolyamat?
Már érintettük, hogy én nem csak gyerekirodalmat írok. A Malac és Liba sorozat kifejezetten pihentető. Amikor elfáradok, átváltok erre, hogy szórakoztassam magam. Nekem ez játék, öröm, energiaforrás.
Ez is érdekelhet
Ha a hétköznapokban felmerül valami, ami bekerülhet Malac és Liba kalandjai közé, gyorsan feljegyzem. eben az esetben is arról van szó, amit már korábban említettem: felnőtt ésszel és gyerek lélekkel írja az ember a sztorikat. Talán emiatt szeretik annyira a szülők is a sorozatot, nem csak a gyerekek. Mindig van valami, amin ők is felszabadultan tudnak nevetni.
Mert Malac és Liba valójában mi magunk vagyunk az összes kicsinyes hülyeségünkkel és szerethető gyengeségünkkel.
