Gigantikus kőköröket hagyott hátra az elveszett pásztorkultúra Szudánban

Az Atbai-sivatagban (a núbiai Nílus és a Vörös-tenger közötti régióban) végzett műholdas felmérés során a kutatócsoport 5 és 82 méter közötti átmérőjű, koncentrikus kőköröket azonosított. Bár húsz ilyen struktúrát korábbi felszíni bejárások már feljegyeztek, rendszeres, regionális szintű elemzésükre mostanáig nem került sor.

Az African Archaeological Review című szakfolyóiratban publikált tanulmány szerzői az építményeket geometriai és szerkezeti jellemzőik alapján (például teljesen zárt körök, egyetlen bejárattal rendelkezők, központi halomsírok köré szerveződő komplexumok) tipologizálták. A régészek becslése szerint e monumentális építmények létrehozása jelentős közösségi összefogást igényelt: egy átlagos, 60 méter kerületű struktúra megépítése 50 fős munkacsoport esetén is több mint három teljes napig tartott. Az építmények elhelyezkedése tudatos tervezésre utal: többségüket egykori vízforrások és időszakos legelők közelében emelték.

Az eddigi ásatások és a radiokarbonos kormeghatározás adatai alapján az építmények Kr. e. 4500 és 2500 között épültek. A feltárt sírokban az emberi csontvázak mellett nagy számban találtak szarvasmarha-maradványokat (a legnagyobb vizsgált komplexumban 18 állati sírt azonosítottak). A térségben fellelhető, szarvasmarhákat ábrázoló sziklarajzokkal együtt e leletek egy olyan társadalom képét rajzolják ki, amelynek gazdasági és rituális élete a "szarvasmarha-központú viselkedésen" (cattle-centered behavior) alapult.

Ez a halottkultusz hasonlóságot mutat az egyiptomi Nyugati-sivatag, valamint a mai Dzsibuti és Líbia területén (például az úgynevezett "Kompassgräber") talált kora holocén temetkezési hagyományokkal. A jelenlegi szudáni politikai és biztonsági helyzet azonban szinte lehetetlenné teszi a további helyszíni ásatásokat.

A leletek egy drámai környezeti katasztrófát dokumentálnak: a napjainkban szélsőségesen száraz, szarvasmarha-tartásra teljesen alkalmatlan Atbai-sivatag hatezer évvel ezelőtt még az úgynevezett afrikai párás időszak végét élte, amikor az esőzések lehetővé tették a nagyállattartó közösségek életben maradását. A kutatók szerint az, hogy ezek a monumentális építmények és a hozzájuk kapcsolódó kultúra még a Kr. e. 3. évezredben is fennmaradtak, arra utal, hogy a terület amolyan klimatikus menedékként szolgált a délre tolódó monszunesők időszakában, mielőtt a végleges elsivatagosodás (a vízforrások teljes kiszáradása) vándorlásra kényszerítette volna e rejtélyes civilizáció tagjait. Ezen épített emlékeket jelenleg az erózió mellett az illegális aranybányászat is súlyosan fenyegeti.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

22. A középkori egyház
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Bűnösök tértek jó útra és régi ellenfelek kötöttek barátságot Sziénai Szent Katalin szavainak hatására
• Nem a vallási ellentétek okozták VIII. Henrik szakítását Rómával
• Hogyan lett a középkor a sajtkészítés virágkora?
• Ahol a püspök felügyelte a legjobb bordélyházakat: a középkori London alvilága
• Állam az államok felett – így épült ki a középkori egyház hatalma
• A társadalmi homogenizáció véres eszköze – így született az inkvizíció
• Démoni kísértések – így éltek a korai kereszténység sivatagi remetéi
• Válás és vallásszakadás – így született meg az anglikán egyház
• Tiltott játékok, alkímia, érvágás: ilyen volt az oxfordi egyetemisták élete a középkorban