Gallrómai pékség Amiens kapujában
Amiens keleti peremén, a Jules Verne térség fejlesztéseihez kapcsolódó feltárások 1996 óta nagy területet fognak át, és 2025 tavaszán újabb meglepetést hoztak: három hamvasztásos temető, egy kiterjedt gallrómai falusias település, valamint egy szokatlanul gazdag kenyérsütőkemence-együttes rajzolja át a környék gazdasági képét.
Amiens keleti régészeti övezete
Az Amiens-től keletre fekvő terület 1996 óta folyamatos régészeti kutatás alatt áll. A feltárások mára mintegy 240 hektárt érintenek, Glisy, Longueau, Boves és Blangy-Tronville közigazgatási határain belül. A 2025 tavaszán végzett ásatás e hosszú kutatássorozat része volt. Három vaskori hamvasztásos temető és egy nagyméretű gallrómai kori falusias település nyomai kerültek elő.
Temetők a települések között
A feltárás során huszonöt hamvasztásos temetkezést azonosítottak. Ezek három, egymástól 160–300 méterre fekvő csoportba rendeződnek. A temetők nem kapcsolódnak közvetlenül igazolt lakóterülethez. Ez jól illeszkedik ahhoz a mintához, amelyben a vaskori temetkezési helyek a települések közötti térben, gyakran feltételezett közlekedési útvonalak mentén jelennek meg.
Az egyik temető tizenegy sírból áll, amelyek közel 70 méter hosszban sorakoznak. A másik két csoport egyenként hét sírt foglal magába, körülbelül 120 négyzetméteres területen. A sírmellékletek a korszakra jellemzőek: kerámiaedények, állatcsontok, fibulák, valamint egyes esetekben piperekészletek, borotvával, ollóval és csipesszel. A temetkezések keltezése a La Tène C1 és a La Tène D2 időszaka közé esik.
A gallrómai település megjelenése
Az I. században kialakuló gallrómai település rátelepült a korábbi temetkezési zónára. Az új építmények tájolása nem követte a vaskori struktúrákat, ugyanakkor a sírokat láthatóan igyekeztek elkerülni. Mindez arra utal, hogy a temetkezések helye még ismert volt a település kialakításakor.
A település mintegy 180 méter hosszan három elkülönülő szektorra tagolódik. Középen egy ötszög alaprajzú, 1360 négyzetméteres, beépítetlen terület található. Két oldalán két nagyobb, 4300 és 4800 négyzetméteres nyitott tér húzódik. Az árkok megszakításai arra utalnak, hogy ezek a területek állattartáshoz kapcsolódó karámokként működhettek.
Északi lakózóna és gazdasági terek
A település északi részén a jelenségek egy körülbelül 4400 négyzetméteres sávban sűrűsödnek. A területet többször átépített árkok határolják, amelyek együtt egy 6–8 méter széles, íves nyomvonalú közlekedősávot rajzolnak ki.
Ezen belül kilenc, lapos aljú, téglalap alakú veremházalap került elő, 3,40 és 7 négyzetméter közötti alapterülettel. Mindegyikben két, a tetőszerkezetet tartó oszlophely látható. A környezetükben gödrök, egy lépcsős lejáratú kis pince, egy kút, valamint egy lehetséges magtár alapjai is előkerültek. A magtárra tűzkővel kirakott alaplemezek, oszlophelyek és malomkőtöredékek utalnak. Emellett több kisebb, könnyűszerkezetes, pontosan meg nem határozható építmény nyoma is azonosítható.
Déli lakóterület és egy feltételezett torony
A déli szektorban egy nagyjából 3000 négyzetméteres, bekerített lakóterület található. Itt is feltártak egy kutat, egy részben falazott pincét és egy kőágyazattal szegélyezett, ismeretlen rendeltetésű gödröt. Öt kisebb, oszlopokon álló épület tartozik ehhez az egységhez.
Külön figyelmet érdemel egy mindössze 10 négyzetméteres, de rendkívül masszív szerkezetű építmény. Négy, egy méter átmérőjű, mélyre ásott oszlopa és a tűzkőgumókkal kialakított alapozása miatt akár toronyként is értelmezhető.
Gallrómai pékség öt sütőházzal
A lelőhely legkülönlegesebb eleme öt földbe mélyített sütőház. Három az északi, kettő a déli zónában helyezkedik el. Mindegyik műhely egy munkatérből és egy vízszintes sütőfelületű, kupolás kemencéből áll.
A két déli műhely kisebb. Az egyik egy 1,40 méter mély munkagödörben áll, kör alakú sütőfelülettel, alacsony kőfallal és parázsgyűjtővel. A másikban egy ellipszis alakú kemence található, amelyhez lépcsők vezettek le. A környező oszlophelyek könnyű felépítmény jelenlétére utalnak.
Az északi három sütőház jóval összetettebb. Mélyebb, részben kővel falazott műhelygödrökben helyezkednek el, tágas munkaterülettel. A nyomok alapján itt zajlott a tészta kelesztése, formázása és előkészítése. A felszereléshez tartozó asztalok, edények és polcok helyét karónyomok és gerendafészkek jelzik.
Kemencék, átépítések és technológia
A kemencéket vastag, tűzkővel és krétával burkolt padokra építették. A sütőfelületek kör vagy enyhén ellipszis alakúak, átmérőjük közel másfél métert is elérhetett. A kemencéket többször átépítették, miközben a korábbi szerkezeteket részben megtartották.
Az egyik műhelyben a kemence előtti teret bővítették, és egy L alakú falat emeltek a parázs kezelésére. A legutolsó építési fázis jó állapota lehetővé teszi a boltozat pontos leírását: alacsony, vastag falú kupola, kisméretű sütőtérrel. A munkagödörben korai, patkó alakú tűzhely is előkerült, amely párhuzamba állítható a római városi létesítményekben ismert vízmelegítő szerkezetekkel.
Miért itt működött gallrómai pékség
Ez is érdekelhet
A műhelyek elrendezése és technikai színvonala arra utal, hogy legalább három sütőház egy időben működött. Ez a kapacitás már meghaladja egyetlen közösség szükségleteit. A közelben futó római utak és a körülbelül 600 méterre fekvő villák jó piacot biztosíthattak a termeléshez.
Mindez indokolttá teszi, hogy az együttest gallrómai pékségként értelmezzük. A jelenség ugyanakkor továbbra is kérdéseket vet fel. Hasonló kronológiai és környezeti feltételek mellett ritkán jelenik meg ilyen koncentrált sütőház-együttes, még akkor is, ahol a térségben más, elszórt példák is ismertek. A lelőhely ezért nemcsak helyi, hanem regionális szinten is kivételesnek számít.
