Gall település nyomai a római hódítás előttről

Szenon új régészeti feltárása rávilágít egy sűrűn beépített, gall kori településre, amely már a római hódítás előtt virágzott. A rétegsorok a római város fejlődését, a kőbányászat szerepét és a késő római pénzdepók titkait is megmutatják.

Gall település a római hódítás előtt

A sűrű maradványsorozat alsó rétegei nagyszámú építmény nyomát tárták fel: gödröket, árkokat, oszloplyukakat. Ezek a romlandó anyagokból készült, fakeretes, agyaggal tapasztott gall kori épületekhez tartoztak. A maradványok kiterjedése és sűrűsége – egyes felületeken a rétegekben négyzetméterenként több szerkezet egymásra települt nyoma jelent meg – egyértelműen településre utal.

A gall jelenlét nem új felismerés, de a korábbi ásatások kis kiterjedése miatt eddig nem lehetett megérteni e település szerkezetét. Az új eredmények szerint azonban már jóval a római hódítás előtt sűrűn lakott település állt itt. Első megközelítésben a leletek a La Tène C2/D1 és a korai római kor közé esnek, vagyis a Kr. e. 2. század közepétől a korszakváltásig terjedő időszakra.

A római átépítés és a gall település átalakulása

A Kr. u. 1. század végére a városok növekedése és az építési technológiák változása az intenzív mészkőbányászat irányába tolta a térséget. Szenon környékén mintegy tíz, akár három méter mély kőbánya működött. A kezdetben kertként vagy udvarként használt területek idővel a városfejlesztés részei lettek.

Több bányát később újrahasznosítottak: tetejükre alacsony, száraz falazatot emeltek, amelyek valamilyen burkolatot alkottak. A funkciójuk bizonytalan – latrinák vagy raktárhelyiségek is lehettek –, amit laboratóriumi vizsgálatok tisztáznak majd. A „dalle d’Étain” néven ismert helyi mészkő kitermelése a 19. századig fontos gazdasági tényező maradt.

A római kori város szerkezete és a gall település továbbélése

A Kr. u. 1. század végére a lakóházakat és az utcákat a római városokra jellemző, derékszögű, rácsos utcaháló mentén alakították ki. Két macskaköves utca mentén legalább három lakóegység állt, lakószobákkal, mészbeton padlóval, hipokausztos fűtéssel, pincékkel és háztartási vagy kézműves berendezésekkel.

A leletek anyagi kultúrája jómódú lakosságot sejtet. Valószínűleg kézművesek vagy kereskedők élhettek itt, közel a város főteréhez, ahol templomok, fürdők és egy színház álltak.

Gall település és római pénzdepók

A vastag rétegsor lehetővé teszi a városiasodás folyamatának követését. A 4. század elején a teljes tömböt tűzszint borította be. Ugyanebben az időben három jelentős pénzdepót is eltemettek. Ezek több ezer, Kr. u. 280 és 310 közötti érmét tartalmaznak, nagy kerámiaedényekbe helyezve, gondosan kialakított gödrökben.

A depókat nem feltétlenül „kincseknek” szánták. A gondos elhelyezés, a függőleges rögzítés és az érmék egy részének utólagos beejtése inkább folyamatos pénzkezelésre utal. A vázák a talajszinthez közel álltak, így tulajdonosaik bármikor hozzáférhettek. Lehetséges kapcsolat mutatkozik a depók és egy közeli, ugyanezen korszakban használt katonai erődítmény között.

Kivételes értékük az alaposan dokumentált régészeti kontextus, amely ritkaságszámba megy, és kiemelten fontos a fosztogatás elleni küzdelemben.

A római házak újraépítése és a település végleges elnéptelenedése

A 4. század eleji tűzvész nem vetett véget a lakóövezet történetének. A házakat a korábbi alapokra építették újjá, a pincéket ismét használták, a padlókat kővel vagy újrahasznosított csempékkel burkolták. Sok építőanyag korábbi lakóházakból vagy elhagyott középületekből – például templomokból – származott. Ez arra utal, hogy a monumentális középületeket ekkorra már nem használták.

Az újbóli lakottság azonban mindössze néhány évtizedig tartott. A 4. század közepe körül újabb nagy tűzvész pusztította el a területet, és a település végleg elnéptelenedett. A középkorban nem telepedtek vissza. A 18. századtól kertként és gyümölcsösként használták a területet.

A modern városfejlesztés csak most érte el a területet, így a feltárás eredményei most először rajzolják meg Szenon területfoglalásának történetét a gall település korától a késő római világig.