Gránittömb védte a gall törzs forrását
Különleges, a késő ókorból származó római kori vidéki települést és egy monumentális forrásfoglalatot tártak fel a franciaországi Chamborêt térségében. A Francia Nemzeti Megelőző Régészeti Kutatóintézet (Inrap) hivatalos ásatási jelentése szerint a leletegyüttes egy mezőgazdasági terület nagyszabású, 3. századi átépítésének nyomait őrzi. A 8800 négyzetméteres területen zajló feltárás fontos adatokat szolgáltat a galloromán vidéki élet és a lémovixok népének történeti átalakulásáról.
- A franciaországi Inrap intézet régészei egy különleges, mezőgazdasági és vallási funkciókat is ellátó komplexumot tártak fel Chamborêt közelében.
- A kutatók egy Kr. u. 3. században épült, hatalmas gránittömbökből álló félköríves építményt azonosítottak, amely egy ősi forrást vett körül.
- A vízgyűjtőből késő császárkori érmék és egy istenséget ábrázoló építészeti kerámiatöredék is előkerült, igazolva a terület galloromán átalakulását.
A feltárást a Limoges és Bellac közötti útépítést megelőzően végezték el. A munkálatok során először egy korai, elsősorban mezőgazdasági és állattartási célokat szolgáló római kori település nyomait azonosították. A kutatók sekély alapozású, fából épült struktúrákat, valamint egy téglalap alaprajzú, szárazrakású kőépületet találtak. Ez a korai fázis egy tűzvész során pusztulhatott el, amit a helyszínen nagy mennyiségben előkerült, égésnyomokat viselő tégla- és tetőcserép-töredékek bizonyítanak. A területet ezt követően egy időre felhagyták.
A helyszín a Kr. u. 3. században épült be újra, amikor a terület morfológiáját tereprendezéssel teljesen átalakították. A korábbi romokat betemették, és egy szokatlan monumentális komplexumot hoztak létre. Ennek központi eleme egy hatalmas gránittömbökből emelt, félkörívben elhelyezkedő építmény volt. A talajradarral végzett kiegészítő vizsgálatok kimutatták, hogy a falmaradványok túlnyúlnak a jelenlegi ásatási terület határain. Az építési technikák és a kerámiatöredékek alapján az épületegyüttes a 3. és a 4. század folyamán volt használatban.
A késő ókori átépítés fókuszában egy ma is aktív forrás állt. A vízgyűjtőt egy a mederhez igazított fakávával és lapos kövekkel építették ki. A forrás vizéből a környezeti elemzésekhez szükséges minták mellett késő császárkori pénzérmék és kerámiatöredékek is felszínre kerültek.
A legjelentősebb lelet egy nagyméretű, istenséget vagy Meduszát ábrázoló építészeti kerámia, egy úgynevezett antefixum töredéke, amely a forrás végső feltöltődésének rétegeiből került elő. Ez a tárgy egyértelműen megerősíti a helyszín 3. századi, reprezentatív kiépítését.
Ez is érdekelhet
A vizsgált térség az ókorban a lémovixok nevű kelta törzs területéhez tartozott. Gallia vidéki tájain a Kr. u. 3. században meginduló társadalmi és gazdasági változások a településszerkezet átalakulásához vezettek, ami a kora középkori viszonyok kialakulásának egyik fontos előzménye. A forrás környéke azonban már a rómaiak előtt is vonzotta az embereket.
Az ásatás során őskori kovaeszközök, köztük egy neolitikus tőr töredéke, valamint egy újkőkori gödör is előkerült a legalsó rétegekből, ami a terület évezredeken át tartó emberi használatát bizonyítja.
