Ólom Vénusz-szobrot találtak Pilisszentiván határában

2026. szeptember 30.-Múlt-kor

Lezárult a Pilisszentiván határában fekvő római vicus idei feltárása, amelynek során a település első vallási vonatkozású emlékét, egy ólom Vénusz-szobrot is felszínre hoztak a szakemberek. Az ELTE BTK Régészettudományi Intézetének legfrissebb Facebook-posztja szerint a Simon Bence vezetésével zajló, negyedik ásatási szezon az egykori épületek funkciójának pontosítására fókuszált. A leletanyag jelentősen bővíti a Kr. u. 1. és 4. század közötti pannóniai vidéki életmódról rendelkezésre álló történelmi ismereteket.

Összefoglaló
  • Szeptember végén lezárult a pilisszentiváni római vicus negyedik, az egyetemi szakemberek és önkéntesek bevonásával zajló ásatási szezonja.
  • A feltárás során a település első vallási emlékeként egy ólomból készült Venus Pudica-szobor is előkerült a földből.
  • A kutatók emellett azonosították egy épület kőlapokkal fedett gazdasági részét, valamint egy épen maradt vaskovács-fogót is találtak az omladékban.
Ólom Venus-szobrot találtak a pilisszentiváni római vicusban
Fémkeresőműszerrel előkerült, feltehetően Venust ábrázoló ólomszobor. Fotó: Müller Ákos

A szeptember 23-án véget ért kutatási program a Pilisszentiván térségében található Hárs erdő lelőhelyen összpontosult, különös tekintettel a már korábban lokalizált Hársas-forrás környezetére. A munkálatok elsődleges célja az itt elhelyezkedő római kori épületek kiterjedésének pontosabb meghatározása, valamint azok eredeti funkciójának tisztázása volt. Az egyetemi hallgatókat, az Archeovertex Kft. munkatársait, továbbá a Pilisszentiváni Helytörténeti Egyesület, a Pilisi Len Látogatóközpont és a Közösségi Régészeti Egyesület önkénteseit is felvonultató ásatást a Nemzeti Kulturális Alap, illetve a helyi önkormányzat támogatta.

 

Az idei feltárás kiemelkedő eredménye egy ólomból öntött Venus Pudica-szobor felfedezése, amelyet a fémkereső műszeres vizsgálatok során azonosítottak. A lelet különleges jelentőséggel bír, mivel a pilisszentiváni lelőhely történetében ez az első olyan tárgyi emlék, amely egyértelműen a helyi lakosság hiedelemvilágához és vallási életéhez köthető.

Az ókori istennőt ábrázoló kisplasztika mellett a szakemberek mindennapi használati tárgyakat is felszínre hoztak, köztük egy ólmozott bronztükör töredékét, különböző vaseszközöket, ruhakapcsoló tűket, vagyis fibulákat, valamint korabeli érméket.

A régészek jelentős előrelépést értek el az „E” jelzéssel ellátott épületegység strukturális feltérképezésében. A lakótraktus és az északi előtér határán egy kőlapokkal burkolt felületet tártak fel, amely a korábban vizsgált szomszédos házak analógiája alapján valószínűleg gazdasági, esetleg háztáji ipari tevékenységek helyszínéül szolgált.

A szektor legészakibb pontján a kutatók egy érintetlen egykori omladékréteget is megnyitottak. Ebből a zárt rétegből nagy mennyiségű, esetenként teljesen ép állapotban megőrződött kerámiaedény, valamint egy épen maradt vasfogó került elő, amely az egykori lakók kézműves tevékenységéről tanúskodik.

A római közigazgatásban a vicusok a városiasodás alacsonyabb fokát képviselő, de a provincia gazdasági vérkeringésében kulcsfontosságú vidéki települések voltak. Pannonia területén a Kr. u. 1. századtól kezdődően ezek a falvak jellemzően a fő közlekedési útvonalak, a katonai táborok vagy a nyersanyaglelőhelyek mentén jöttek létre. Lakóik elsősorban mezőgazdasággal, kézműiparral és kereskedelemmel foglalkoztak, biztosítva a birodalmi hadsereg és a nagyobb városok ellátását. A Pilisszentiván határában feltárt falu strukturált épületeivel és az ipari munkára utaló leleteivel jól illeszkedik ebbe a történelmi sorba.

Az ELTE BTK Régészettudományi Intézetének tájékoztatása szerint az idei leletanyag tudományos feldolgozása jelenleg is tart, a szakemberek pedig tervezik a terepmunka jövő évi folytatását.