Fogzománc-leletek árulták el a neolit kori vándorlás titkait Szíriában
A Durham Egyetem kutatói hetvenegy, Szíria különböző lelőhelyeiről származó emberi maradványt vizsgáltak meg. A kutatás során kiderült: a kőkorszak végén a nők gyakrabban hagyták ott településüket, mint a férfiak. A vizsgálat a fogzománcok kémiai összetételének elemzésén alapult, és új megvilágításba helyezte a neolit migrációról alkotott képünket.
A neolit migráció nyomai a fogakban
A kutatást a Durham Egyetem régészcsoportjának vezetője, Eva Fernandez-Dominguez vezette. A szakemberek hetvenegy személy fogát elemezték, akiknek maradványait öt különböző szíriai lelőhelyen (például Tell Halulában) tárták fel. A leletek 11 600 és 7 500 évvel ezelőtt élt emberekhez tartoztak.
A kutatók a fogzománcban található stroncium- és oxigénizotópokat vizsgálták, amelyek egyértelműen elárulják, hogy az adott egyén hol tölthette a gyermekkorát. Az eltérő geokémiai jellemzők segítségével így meg tudták állapítani, ki született a helyszínen, és ki érkezett máshonnan.
A nők voltak a vándorlás kulcsszereplői
Az eredmények szerint a neolit korszak végére a nők mobilitása sokkal nagyobb volt, mint a férfiaké. Ez arra utal, hogy a házasságok után már ekkor is a nők költöztek férjük családjához. A csapat a csontvázak és a temetkezések további elemzése során megállapította, hogy a helyiek és az idegenek azonos temetkezési szertartásokban részesültek – vagyis a külsősök általában teljesen beilleszkedtek új közösségükbe.
Ez is érdekelhet
Mit árul el mindez a neolit társadalmakról?
A kutatás rávilágít, hogy a neolit migráció nemcsak gazdasági vagy környezeti, hanem társadalmi folyamat is volt. A nők közvetítő szerepet játszottak a közösségek között, elősegítve a kulturális és genetikai keveredést, ami meghatározta a Közel-Kelet későbbi civilizációinak fejlődését.
