Spina ókori védműve: egy tizenöt méter széles gát óvta a Földközi-tenger egyik legnagyobb kikötőjét
Az olaszországi Comacchio közelében fekvő Spina városa az ókor egyik legfontosabb kikötője volt. A bolognai Alma Mater Studiorum Egyetem régészei most egy hatalmas, földből és fából épített gátat vizsgáltak, amely évszázadokon át védte a települést az árvíztől.
A bolognai Alma Mater Studiorum Egyetem régészei lenyűgöző eredményekről számoltak be az észak-olaszországi Spina területén végzett ásatások után. Az ókorban ugyanis egy hatalmas védőgát határolta a várost – amelyet most részletes vizsgálatoknak vetettek alá.
A gát rövid története
A vizsgálatok szerint a monumentális építményt a Kr. e. 6. és 3. század között építhették, amikor Spina a Földközi-tenger egyik legforgalmasabb kikötőjének számított. A gát szélessége tizenöt-tizenhat méter, hossza pedig több száz méter lehetett. A gát központi részét földből, az ezt támogató faszerkezetet pedig tölgy-, szil- és kőrisfából hozhatták létre. A kutatók szerint ezekből a rugalmas faszerkezetekből több ezer darabot használtak fel, ami fejlett szervezési és építéstechnikai tudásra utal. Spina védelme egyébként azért volt fontos, mert az Adriai-tenger és a Pó-síkság közötti vízi és szárazföldi útvonalak találkozásánál feküdt, ezért kulcsfontosságú volt az etruszk kereskedelmi hálózatban.
Spina városa: az etruszk mérnöki tudás öröksége
A kutatások új fényt vetnek Spina városának szerepére az ókori Földközi-tenger térségében. A hatalmas védőgát a város építészeti, gazdasági és politikai erejének szimbóluma lehetett, amely az etruszk civilizáció csúcsteljesítményei közé tartozik. A mostani felfedezések megerősítik: Spina nem csupán egy elfeledett kikötő, hanem az ókori Európa egyik legjelentősebb mérnöki és kereskedelmi központja volt.
