Feltérképezték Nagy Sándor elveszett városát, a Tigris menti Alexandriát
Modern geofizikai szkenneléssel és drónos felvételekkel azonosították és térképezték fel teljes egészében Nagy Sándor egyik elveszett, Irak déli részén fekvő ókori alapítású városát, a Tigris menti Alexandriát.
A 2010-es években brit régészek (Jane Moon, Robert Killick, Stuart Campbell) által megkezdett, majd a német kutatók bevonásával kiterjesztett projekt keretében a szakemberek nagyfelbontású geofizikai vizsgálatokkal tárták fel a Perzsa-öböl közelében fekvő romvárost. A mérések egy hatalmas, mintegy 6,5 négyzetkilométeres (2,5 négyzetmérföld) kiterjedésű települést mutattak ki. A felszín alatt közvetlenül, az ismétlődő áradások ellenére is meglepően jó állapotban konzerválódva rajzolódtak ki a városfalak, a derékszögű utcahálózatok, a lakótömbök, a templomkomplexumok, valamint egy kiterjedt kikötő és csatornarendszer maradványai.
Az ipari negyedekben kemencékkel és olvasztókkal felszerelt műhelyeket is azonosítottak. Stefan R. Hauser professzor hangsúlyozta: a feltárt városblokkok mérete kivételesen nagy, meghaladja a korszak olyan jelentős fővárosaiét is, mint a Tigris menti Szeleukeia vagy az egyiptomi Alexandria. A terület kutatását a szélsőséges (nyáron 50 Celsius-fokot is elérő) időjárási körülmények, valamint a térség korábbi biztonsági helyzete – különösen az Iszlám Állam fegyveres jelenléte – éveken át jelentősen hátráltatta; az ásatásokat eleinte csak katonai biztosítás mellett végezhették.
A Tigris menti Alexandriát időszámításunk előtt 324-ben alapította Nagy Sándor, röviddel a Perzsa Birodalom meghódítása után. Az idősebb Plinius római író forrásai által is megerősített történelmi adatok szerint az uralkodó személyesen választotta ki a helyszínt annak stratégiai fekvése miatt. A város a folyami és tengeri hajózás találkozási pontjánál épült, létfontosságú kikötőként és tranzitállomásként szolgálva a Mezopotámia, a Földközi-tenger és az India közötti globális áruforgalom számára.
Ez is érdekelhet
Bár a település a hellénisztikus korban virágzott, a Kr. u. 3. századot követően a Tigris folyó medrének áthelyeződése miatt elvesztette kikötői funkcióját, elnéptelenedett és feledésbe merült.
A mostani felfedezés és térképezés tudománytörténeti jelentősége abban áll, hogy az érintetlen lelőhely – mivel az ókor óta nem épült rá modern település – páratlan lehetőséget biztosít az ókor egyik legkevésbé kutatott nagyhatalma, a Pártus Birodalom megértésére. A pártusok évszázadokkal Nagy Sándor hódításai után uralták a térséget, és a város Charax Spasinou néven a birodalom egyik legfontosabb kereskedelmi központjává, valamint a helyi vazallus állam (Kharakéné) fővárosává vált. A geofizikai adatok feldolgozása alapvető fontosságú információkkal szolgálhat ezen alulreprezentált korszak urbanisztikájáról, gazdaságáról és kulturális szerkezetéről.
