Feltárták az első Baekje jégtárolót

Dél-koreai régészek a Busosanseong erődben, az UNESCO Világörökség részét képező helyszínen tárták fel az első ismert Baekje jégtárolót. A lelet nemcsak a királyi udvar kényelmét szolgáló technológiai újításokra világít rá, hanem a több mint 1400 éves rituálék, vallási gyakorlatok és környezettechnikai ismeretek lenyűgöző egységére is.

A királyi Baekje jégtároló felfedezése

A Baekje jégtároló feltárása a Dél-Csungcsong tartománybeli Buyeóban, a Busosanseong erődben zajló ásatások során történt. A Kulturális Örökség Nemzeti Kutatóintézete (NRICH) a 17. ásatási szakasz lezárását követően jelentette be a felfedezést. A szabi korszakban (Kr. u. 538–660) épült erőd egykor a Baekje Királyság királyi központja volt.

Az újonnan azonosított jégtároló, koreaiul binggo (氷庫), nagyjából 7 méter hosszú, 8 méter széles és 2,5 méter mély. A gondosan az alapkőzetbe vájt U-alakú kamra déli falát később kőtömbökkel erősítették meg, hogy jobban szigeteljen és szabályozza az olvadást.

Ősi mérnöki precizitás és hűtési technológia

A kamra padlójának közepén egy kör alakú vízelvezető gödör található, amely a lassan olvadó jég levezetésére szolgált. Az NRICH szerint ez a megoldás „a Baekje mérnöki tudásának és hierarchikus építészeti kultúrájának kiemelkedő példája”.

A Baekje jégtároló hűtött vizet és élelmiszert biztosított a királyi udvar számára a forró nyári hónapokban. Hasonló létesítmények ismertek a kínai Tang-dinasztia idejéből is, de ez az első bizonyított példája a Baekje-korszak jégmegőrző technológiájának.

Rituálék és szertartásos alapozás

A tároló mélyén a régészek egy rituális edényt találtak, amelyet dzsizsingu (地鎭具) néven ismernek. Az ilyen „alapozási áldozati” tárgyakat az építkezések megkezdésekor temették el, hogy a földszellemeket lecsillapítsák. Az edényben öt ősi kínai wushu (五銖) érmét találtak – a jólét és védelem jelképeit.

Az NRICH értelmezése szerint ez a rituális felajánlás az isteni védelem és siker biztosítását szolgálta a jégtároló építéséhez. Az ilyen szertartások általánosak voltak a Baekje főváros területén, tükrözve a kor vallási szinkretizmusát, amely a koreai animizmus, a buddhizmus és a kínai hagyományok elemeit ötvözte.

A Busosanseong erőd és a Baekje királyság öröksége

A Busosan-hegy 106 méteres magaslatán fekvő Busosanseong egyszerre szolgált királyi rezidenciaként és erődként. Innen ellenőrizték a Geum folyó medencéjét, amely kulcsfontosságú vízi útvonal volt a Sárga-tenger felé vezető kereskedelmi kapcsolatokhoz.

A feltárások során teraszos udvarok és oszlopalapzatok kerültek elő, amelyek megfelelnek a Samguk Sagi (A három királyság krónikái) leírásainak. A források szerint Busosanseong a Baekje királyi család és katonai elit menedéke volt válságok idején. Baekje bukása Kr. u. 660-ban következett be, amikor a Silla–Tang szövetség elfoglalta az erődöt, ezzel lezárva a királyság 700 éves történetét.

Technológiai örökség és kulturális hatás

A Baekje jégtároló felfedezése új megvilágításba helyezi a királyság technológiai és adminisztratív fejlettségét. A jég megőrzése nem pusztán luxus volt: a természet feletti uralom és a királyi hatalom szimbólumát jelentette.

Az ilyen rendszerek működtetése jól szervezett bürokratikus hálózatot igényelt a jég gyűjtésére, tárolására és szállítására. A Tang-dinasztia bingchi típusú jégvermeivel való párhuzam azt sugallja, hogy a kelet-ázsiai hűtéstechnika a régióban korán kialakult, vagy párhuzamosan fejlődött.

A kutatás folytatódik

Az NRICH kutatói a jövőben az erőd nyugati részén, a gunchangji (軍倉址) nevű Csoszon-kori katonai raktárterületen tervezik az ásatások folytatását. A szakértők szerint ezek a zónák szerkezeti kapcsolatban állhatnak az újonnan feltárt jégtárolóval, és további Baekje-kori palotakomplexumok maradványait rejthetik.

A szóvivő kiemelte: „Ez a felfedezés Baekje fejlett szervezettségét és technikai képességeit bizonyítja. A további kutatások segítenek rekonstruálni a Sabi-korabeli királyi palota pontos formáját és funkcióját.”

Egy királyság, amely összekötötte Kelet-Ázsiát

A Kr. e. 18-ban alapított Baekje a Három Királyság (Goguryeo, Silla, Baekje) egyikeként kulturális és tengeri nagyhatalom volt. Kína és Japán között közvetített művészetet, vallást és technológiát. A Baekje mesterei és építészei kulcsszerepet játszottak a buddhizmus és az építészeti innovációk átadásában Japánba, ami a korai Aszuka-korszak templomaiban, például a Hōryū-dzsi szerkezetében is tükröződik.

A Baekje jégtároló felfedezése tehát nemcsak egy mérnöki bravúr rekonstrukciója, hanem egy civilizáció lenyomata, amely harmóniába hozta a technológiát, a vallást és a királyi hatalmat.