Feltárták a tokodi késő római erőd ókeresztény templomát
Újabb értékes leletekkel és egy ókeresztény templom építészeti részleteivel gazdagodtak a Tokod-Várberek lelőhelyen zajló régészeti kutatások, ahogy arról a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészettudományi Intézetének friss ásatási beszámolója tájékoztatást adott. A Magyar Nemzeti Múzeum Balassa Bálint Múzeumával együttműködésben feltárt tokodi késő római erőd maradványai kulcsfontosságú adatokkal szolgálnak a negyedik századi Pannonia belső védelmi vonalának és a korai keresztény közösségek hitéletének pontosabb megismeréséhez.
- A Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Magyar Nemzeti Múzeum szakemberei újabb részleteket tártak fel a tokodi késő római erőd ókeresztény templomából.
- A kutatók azonosították az oltár feletti építmény alapozását, valamint többszínű freskótöredékeket és értékes fémtárgyakat is a felszínre hoztak.
- A leletanyag jelentősen hozzájárul a késő római kori Pannonia belső erődrendszerének és a korai kereszténység építészetének megismeréséhez.
Az idei ásatási szezon során a szakemberek a tokodi késő római erőd északkeleti sarkára összpontosították a munkálatokat, ahol egy egykori ókeresztény templom maradványai találhatók. A terepi vizsgálatok lehetővé tették az épület alaprajzának pontosítását, valamint a templom előcsarnoka és főhajója közötti építéstörténeti, kronológiai kapcsolat tisztázását. A strukturális összefüggések feltérképezése révén a kutatók sokkal tisztább képet kaptak arról, miként illeszkedett a szakrális építmény a katonai erődítmény belső szerkezetéhez.
Az építészeti felfedezések közül kiemelkedik a cibórium, vagyis a korai keresztény templomok oltára fölé emelt mennyezetes építmény alapozásának azonosítása. Ez a lelet elengedhetetlen támpontot nyújt a régészek számára a belső szentélytér eredeti megjelenésének és elrendezésének térbeli rekonstrukciójához. Az apszis omladékrétegéből emellett többszínű freskótöredékek is előkerültek, amelyek egykor a templom belső falát díszítették. A rendkívül sérülékeny falfestménymaradványokat a restaurátorok különleges eljárással emelték ki a földből, biztosítva azok megóvását és a későbbi laboratóriumi vizsgálatok elvégzését.
A szakrális és építészeti emlékek mellett az ásatás gazdag fémleletanyagot is eredményezett. A felszínre hozott tárgyak között szerepel egy ókori fibula, vagyis ruhakapcsoló tű, egy ékköves gyűrű, valamint egy érme és egy kulcs. Ezek a mindennapi használati és viseleti tárgyak értékes információkkal szolgálnak az erődöt és a templomot használó közösség életmódjáról, társadalmi és anyagi helyzetéről. A leletek további tudományos elemzése a jövőben új kutatási irányokat nyithat meg, és számos egyetemi szakdolgozat, illetve disszertáció alapjául szolgálhat.
Ez is érdekelhet
A kutatási program a tudományos munka mellett jelentős oktatási szerepet is betöltött, idén ugyanis rekordszámú egyetemi hallgató vett részt a terepi munkálatokban. A fiatal régészhallgatók a fizikai feltárás mellett elsajátíthatták az alapvető ásatási technikákat, köztük a szintezést, a metszetek és felületek rajzolását, a régészeti fotózást, valamint a szakszerű dokumentáció elkészítését. A gyakorlati képzés révén a tokodi lelőhely a hazai régészutánpótlás nevelésének egyik meghatározó bázisává vált.
A tokodi erőd a negyedik századi Pannonia védelmi rendszerének egyik kiemelkedő emléke. A késő római időszakban, különösen a negyedik század második felében a birodalom hadvezetése a Duna menti limes megerősítése mellett belső erődrendszerek kiépítésébe kezdett. A Tokod-Várberek területén emelt, masszív falakkal rendelkező castrum feladata az Esztergom és Aquincum közötti stratégiai útvonalak, valamint a hátország biztosítása volt a barbár betörésekkel szemben.
