Feltárják Themisztoklész védművét Athén központjában
Egy kiterjedt késő római épületegyüttes és a Themisztoklész-féle fal árkának feltárásáról számolt be a görög kulturális minisztérium. A tárca hivatalos közleménye szerint az athéni Vaszilisszisz Olgasz sugárút felújítása során napvilágra került építészeti emlékek pontosítják az Olümpieiontól északra elterülő ókori negyed történeti topográfiáját.
- A görög főváros központjában zajló útépítési munkálatok során egy kiterjedt, harmadik és ötödik század közötti római épületegyüttest azonosítottak a régészek.
- A feltárás során előkerült a Themisztoklész-féle ókori városfal sziklába vájt vizesárkának egy szakasza is, amely a vizsgált terület legkorábbi építészeti emléke.
- A görög kulturális tárca a leletegyüttes in situ restaurálásával és bemutatásával az Olümpieiontól északra fekvő ókori negyed történetét teszi megismerhetővé.
A Lina Mendoni kulturális miniszter által ismertetett beruházás során egy félköríves átriummal, oszlopsorokkal és összetett vízelvezető hálózattal rendelkező komplexumot azonosítottak az archeológusok. A rétegtani vizsgálatok kimutatták, hogy a létesítmény a harmadik század vége és az ötödik század eleje között két jelentős építési fázison esett át.
A terület legkorábbi eleme a Themisztoklész-féle védmű természetes sziklába vájt árka, amely fizikai valójában is megerősíti az ókori erődítésrendszer egykori nyomvonalát. A feltárt leletek jól mutatják az építészeti technikák változását a klasszikus kőfaragásoktól a jellegzetes római falazatokig.
Az Ilisszosz folyóhoz közel eső, az olümpiai Zeusz templomától északra fekvő terület az ókori Athén történelmi magja volt, ahol a régészeti adatok folyamatos emberi jelenlétet igazolnak a történelem előtti időktől egészen a kora bizánci korig. A negyed eredetileg a klasszikus ókori falakon kívül helyezkedett el, alapvetően szakrális és külső lakófunkciókat látott el.
A terület státusza a római uralom alatt, elsősorban Hadrianus császár második századi városfejlesztési programja nyomán változott meg drasztikusan. Ekkor a városmag szerves részévé vált, és Athén egyik legmódosabb, középületekkel és villákkal sűrűn beépített negyedévé fejlődött.
A térség a későbbi hadjáratok pusztításai ellenére a negyedik és ötödik században újabb virágkort élt meg, mielőtt a hatodik században megindult volna a lakosság fokozatos elvándorlása. Az ásatások során feltárt legkésőbbi használati rétegek már a kora bizánci korszakot képviselik. Ezt az időszakot jóval gyengébb minőségű falazatok, földalatti tárológödrök és nagyméretű agyagedények, úgynevezett pithoszok jellemzik. Ezek a maradványok arra utalnak, hogy a korábban reprezentatív lakóövezet jellege átalakult, és az évszázadok során a mezőgazdasági, valamint a raktározási tevékenységek vették át a főszerepet.
Ez is érdekelhet
A görög hatóságok a műemlékegyüttes helyszíni megőrzése és bemutatása mellett döntöttek az infrastrukturális munkálatok áprilisi lezárása után. A megkezdett restaurálási program magában foglalja a megmaradt falazatok, a mozaikpadlók és az építészeti elemek szakszerű konzerválását, az újkori ráépítések eltávolítását, valamint egy modern csapadékvíz-elvezető rendszer kiépítését.
A kulturális tárca állásfoglalása alapján a nemzetközi műemlékvédelmi elveknek megfelelő, kialakítás alatt álló bemutatótér funkcionálisan és esztétikailag is egységesíti a régészeti parkot, biztosítva az ókori Athén rétegződésének megismerhetőségét a nagyközönség számára.
