Ezüst formájában is elfogadta alattvalói hűségét egy római császár

Egy, a Kr. u. 2. századra datálható görög feliratról nemrégiben kiderült egy új fordítás alapján, hogy voltaképpen egy pénzbeli vesztegetésért mond köszönetet. A kőbe vésett felirat egy római uralkodó szavait örökítette meg, aki jelentős mennyiségű ezüstöt fogadott el egy biztonságát féltő várostól.

Rossz lóra tehettek

A Római Birodalom egy igen viharos korszakában a mai Bulgária területén található Nicopolis ad Istrum város lakói egy sikertelen „versenyzőt” támogattak a trónért való küzdelemben. Miután támogatottjuk megbukott, a város azonnal küldött a győztesnek, Septimius Severus császárnak 700 000 ezüstpénzt behódolásuk jeléül.

Az új császár nyíltan elismerte „adományuk” elfogadását egy ókori görög nyelven írt levélben, amelyet Kr. u. 198-ban küldött a városba. A levél szövegét ezután megörökítették a lakosok egy kő emlékmű formájában.

A darabokra tört kőtáblát a kutatók nemrég restaurálták, és a szöveget is lefordították, elérhetővé téve azt a szélesebb publikum számára is.

Igen kevés levél szövege maradt fenn római császároktól, ebben a ritka kivételben Severus közli Nicopolis ad Istrum lakóival, hogy elfogadja „pénzbeli hozzájárulásukat” – mondta el Nikolaj Sarankov, a Szófiai Egyetem klasszika-filológia karának adjunktusa, aki az új fordítást készítette.

Sarankov először bolgár nyelvre fordította le a restaurált kövön található ógörög szöveget, majd javításokat eszközölt a korábbi, James H. Oliver által készített angol fordításon – mondta el Kalin Csakarov, a város romjaihoz közeli Veliko Tarnovo regionális történeti múzeumának régésze, az emlékmű restaurálását végző projekt koordinátora.

A kegyelem megvásárlása

Nicopolis ad Istrumot a Kr. u. 2. század elején alapította Traianus császár, és hamar virágzásnak indult – a rengeteg kézműves által lakott, igen díszes építészetű metropolisz saját pénzt is veretett.

A város lakói azonban felismerték a veszélyt, amikor Kr. u. 192-ben Commodus császár orgyilkosság áldozata lett (az egyre kiszámíthatatlanabb, ám a gladiátorjátékokért megszállottan rajongó császárt saját birkózóedzője fojtotta meg fürdővízében), és öt különböző jelölt is bejelentkezett a császárságért – ez lett az „öt császár éve” néven ismert zavaros időszak.

Habár a részletek nem tisztázottak, valószínű, hogy Nicopolis ad Istrum lakói valószínűleg az egyik sikertelen jelölt mögé sorakoztak fel, és Septimius Severus győzelme nyomán úgy érezték, bizonyítaniuk kell hűségüket.

„Ezért valószínűleg úgy döntöttek, hogy levelet írnak a császárnak, amelyben kegyelemért könyörögnek, és 700 000 ezüstdénáros összeget is vittek neki ajándékként, hűségük jeléül” – mondta el Csakarov. „A nemrég restaurált emlékmű valójában erre válasz Septimius Severus császártól és fiától, Caracallától Nicopolis ad Istrum lakóinak. Leírják győzelmeiket, és közlik, hogy megkapták ezt az ajándékot 'a megfelelő oldalra állt' emberektől.”

Mivel a császár válasza rendkívül fontos volt a város számára, szavait belevésték egy három méter magas, egy méter széles, mintegy kéttonnás mészkőolapba – tette hozzá Csakarov.

Amikor a régészek az 1900-as években a város romjai közt felfedezték a táblát, az rendkívül rossz állapotban volt – több darabra volt törve, amelyek ráadásul össze is égtek valamikor a történelem folyamán. A műemléket 2019 végéig így, darabokban őrizték biztos helyen, ekkor egy ösztöndíj lehetővé tette a tudósoknak, hogy egy hét hónapos állagmegóvási folyamatba kezdjenek.

Miután helyreállították a műtárgyat, az kiállításra is került a Nicopolis ad Istrum régészeti lelőhelynél kialakított látogatóközpontban, a bolgár és angol nyelvű fordításokkal együtt.

Septimius Severus császárnak minden bizonnyal kedvére volt a városlakók ajándéka, mivel a levélben „lelkesedésüket” dicsérte, továbbá kijelentette: „Bemutattátok ezáltal, hogy jóakaratú és hűséges emberek vagytok, és aggódva várjátok kedvező ítéletünket rólatok.”

A császár azonban nem csupán elfogadta a pénzt a levélben – egy hazugságot is elejtett saját származásáról. A feliratban Severus a Kr. u. 161-től 180-ig uralkodó Marcus Aurelius császár örököseként hivatkozik magára, holott ősei semmiféle rokonságban nem álltak a hajdani császárral. Septimius Severus ősei Észak-Afrikából származtak, és maga is a mai Líbiában található Leptis Magnában született.

„E levéllel a császár legitimálni is akarta magát a nép szemében” – mondta Sarankov.