Európa kinövi önmagát - A földrajzi felfedezések kezdete

A 13. századtól kezdve Európa új korszakba lépett. A belső növekedés korlátai, a kereskedelmi vágy és a vallási küldetéstudat hajtotta a kontinens népeit a világ ismeretlen részei felé. Marco Polo, Vasco da Gama és más felfedezők úttörő vállakozásai új kereskedelmi hálózatokat teremtettek, és alapjaiban változtatták meg a globális hatalmi viszonyokat.

Európa kifelé tekint

A 13. századra Európa belső növekedése elérte határait. A társadalom egyre inkább letelepedett, a rendelkezésre álló erőforrásokat már kimerítette. A "sötét" évszázadok lezárultak, a stabillá vált feudális társadalmak kifelé kezdett tekinteni.

A muszlim világ és a belső barbár támadások fenyegetése miatt Európa sokáig elszigetelten fejlődött. A világ, amit ismertek, alig terjedt túl a Közel-Keleten. Más kultúrákról szóló hírek ritkák, gyakran pontatlanok vagy torzítottak voltak.

A Mediterráneum és a Távol-Kelet között már az ókor óta létezett kereskedelem. A 13. században az európaiak közvetlen kapcsolatokat kezdtek kialakítani Indiával, Kínával és az indonéz fűszer-szigetekkel. Ezt a Mongol Birodalom egységesítése tette lehetővé.

A mongolok, nomád harcosok és pásztorok, 1206-ban Dzsingisz kán vezetése alatt hatalmas birodalmat építettek ki Kínától Kelet-Európáig. Európa érdeklődése politikai és gazdasági volt, szövetséget reméltek az iszlám világ ellen, és hozzáférést a Selyemúthoz.

Marco Polo és a csodák világa

A kereskedelmi kapcsolatok úttörői közé tartozott a velencei Polo család. Maffeo, Niccolò és Marco Polo messze Kínáig utaztak. Marco mindössze 17 éves volt, amikor útnak indult. Végül 23 évig maradt, részben Kublai kán szolgálatában.

Hazatérése után írt útleírása, a „A világ csodái” (Il Milione), hatalmas hatást gyakorolt. Két évszázadon át ez volt Európa fő forrása a Kelet világáról. Kolumbusz Kristóf is birtokolt egy jegyzetekkel ellátott példányt.

Marco Polo beszámolója és a kínai császár nyitottsága miatt IV. Miklós pápa misszionáriusokat küldött Keletre. Montecorvinoi János ferences szerzetes Peking érseke lett. Jordanus Catalani dominikánus Indiában alapított egyházmegyét. Utóbbi útleírása, a Mirabilia Descripta, szintén alapmű lett.

Diplomaták is követték őket. Az Oszmán Birodalom felemelkedése fenyegette a bizánci kereszténységet. Európa vezetői a mongolok segítségében reménykedtek, hogy keletről támogassák őket.

Konstantinápoly bukása és új utak keresése

1453-ban Konstantinápoly oszmán kézre került. Ezzel véget ért a keresztény uralom a Keleti Mediterráneumban. Európa gazdasági és kereskedelmi érdekei súlyosan sérültek.

A hagyományos karavánutak megszakadtak. Ez ösztönözte az új tengeri útvonalak keresését India felé. A genovai Vivaldi testvérek már a 13. században próbálkoztak. Bár eltűntek, próbálkozásuk utat nyitott a további expedícióknak.

Portugália, a reconquista után megerősödve, az afrikai partok mentén kezdett terjeszkedni. Henrik infáns ("a navigátor") szervezte az első expedíciókat. Madeira gyarmatosítása után felfedezőutak sorozata következett.

1488-ban Bartolomeu Dias elérte Afrika déli csücskét. A Viharok fokának nevezte, de a király később átkeresztelte Jóreménység fokára. Bár legénysége fellázadt, és vissza kellett fordulnia, az útvonal adott volt.

Vasco da Gama és a tengeri kereskedelem forradalma

1498-ban Vasco da Gama átkelt az Indiai-óceánon, és elérte Calicutot. Az első közvetlen tengeri kapcsolat jött létre Európa és India között. Az útvonal stratégiai előnyt adott Portugáliának.

A visszaút veszteséges volt, négy hajóból kettő, 148 tengerészből csak 55 tért vissza. Ennek ellenére I. Mánuel király kihasználta a lehetőséget, és a portugál flotta rendszeres kereskedelmet indított. Erődöket építettek Goában, Malakkában, a Fűszer-szigeteken és Kína partjainál. Velence is kénytelen volt már Lisszabonból vásárolni fűszereket.

Új szereplők a színen

A portugálok hatalma a 16. század közepéig tartott. Együttműködtek a dél-indiai Vijayanagara dinasztiával, de 1565-ben vereséget szenvedtek a Dekkán szultánjaitól. Ez megnyitotta az utat más európai hatalmak előtt.

1592-ben egy holland pap titkos portugál térképeket vitt haza Goából. Ez lehetővé tette az új hatalmak számára, hogy saját expedíciókat szervezzenek.

1602-ben megalakult a Holland Kelet-indiai Társaság. Hamar kiszorították a portugálokat Jáva, Szumátra és a Fűszer-szigetek környékéről.

1608-ban a britek is megjelentek Surat kikötőjében. Ágyúikkal lassan átvették az ellenőrzést. 1657-ben megalapították a Brit Kelet-indiai Társaságot. Bombayt 1668-ban kapták meg, innen terjeszkedtek tovább. 1690-re elérték Kalkuttát is, és India a Brit Birodalom központi gyarmata lett.