Két királynő: Stuart Mária és I. Erzsébet
A két királynő, a skót Stuart Mária és unokatestvére, az angol I. Erzsébet a 16. század óta jól ismert, de ellentmondásos történelmi személyiségek. Stuart Mária élete és mártírhalála nem csupán a történelem kutatóit és íróit ihlette meg, a film hőskora óta népszerű téma a filmiparban is: az első némafilm a skót királynőről 1895-ben készült Mária, skót királynő kivégzése címen, I. Erzsébetről pedig 1912-ben forgattak először filmet Sarah Bernhardt főszereplésével. Stuart Mária VIII. Henrik, Boleyn Anna, illetve I. Erzsébet mellett a legnépszerűbb 16. századi szigetországbéli filmes karakterek közé tartozik, népszerűsége a filmiparban napjainkig töretlen. 2018-ban Két királynő címen egy újabb és elég megosztó brit film készült Máriáról és Erzsébetről. A film eredeti angol címe, Mária, a skótok királynője, azonban többet árul el a film valódi fókuszáról: a cselekmény középpontjában a Saoirse Ronan által alakított Stuart Mária (1542-1587) alakja áll. A film a katolikus skót királynő 1587-es angliai kivégzésétől visszatekintve meséli el az ifjú királynő életét és uralkodását mind a francia, mind a skót udvarban mielőtt 1568-ban unokatestvérétől, I. Erzsébet királynőtől (1558-1603) angliai menedéket kért. A Josie Rourke által rendezett film a két királynő feltételezett és valójában főként a film cselekményének színesítésére kitalált angliai találkozását meséli el, e cikk pedig a film történeti és filmes kereteit igyekszik körbejárni.
Uralkodók és testek
A 2018-as film elődjének tekinthető az 1971-es Mária, a skótok királynője című film Vanessa Redgrave főszereplésével, ahol I. Erzsébet szerepét a kommunista nézeteiről ismert, lánglelkű Glenda Jackson játszotta, ami jól belesimult az 1968-as diáklázadások utáni általánosan rebellis brit művészeti életbe. Itt az unokatestvérek kétszer is találkoztak, és a történet a David Rizzio és Mária második férje, Lord Darnley közti homoszexuális kapcsolatra is kitér. A 2018-as posztmodern újragondolás még nagyobb teret ad a szexualitásnak, köztük Rizzio és Darnley homoszexuális kapcsolatának, illetve a Máriával szembeni szexuális erőszaknak is.
A Két királynő -ben a nők hatalmát domborítják ki, különösen a skót királynőét. Stuart Mária hatalmának és önállóságának kiemelésére a történelemből jól ismert politikai tanácsosa, bizalmasa, David Rizzio, a filmben ezért csupán egy dalnok szerepébe van beszorítva. A két királynő női mivoltának hangsúlyozására ugyanakkor a királynők magánélete, házasságai kerülnek a film fókuszába. Az angol udvarban eldöntik, hogy I. Erzsébet befolyásos barátját-sorstársát, esetleges szeretőjét, Robert Dudley-t Skóciába küldik, hogy Stuart Máriát nőül véve belső angol kontrollt gyakoroljon, miközben I. Erzsébet minden kérőjét kikosarazva Anglia érdekében „Szűz királynő” marad, amit a filmben egyre vastagabb sminkje, fehér maszkja remekül vizuálisan és metaforikusan is illusztrál, miközben az idő múlását is érzékelteti.
Ernst Kantorowitz az uralkodó két testéről szóló 20. századi elmélete éppen arra hívta fel a figyelmet, hogy az uralkodók az általuk képviselt és viselt politikai test mellett emberi, testi-lelki értelemben sebezhető hús-vér testben is lakoznak. Amíg a történelemkönyvek főként az uralkodók politikai testéről beszélnek, a történelmi filmek mind inkább e kettősséget feszegetik. A kettősség és a történelmi téma feminista megközelítésének módja felidézi az I. Erzsébet anyjának, Boleyn Annának szintén jól ismert történetét feldolgozó A másik Boleyn lány című filmet (amelyet Philippa Gregory azonos című, 2002-es történelmi regényéből kétszer is filmre vittek, a BBC 2003-ban, majd 2008-ban egy hollywoodi kasszasiker is született belőle), ahol a Boleyn lányok, Anna és Mária ellentétes személyiségjegyei egyfajta alapját adják a film szerkezetének, és ahol az egyik karaktert a néző a másik viszonylatában érti meg, mint a Két királynő-ben.
A Két királynő cselekménye Stuart Mária kivégzésével nyit, majd visszaemlékezésként követi nyomon a skót királynő életét kivégzéséig a hazájába való visszatéréstől kezdve. A partra szállást követően hosszú ruhájában vízben gázoló királynő és a kivégzés egyfajta vizuális és narratív keretet biztosít a hányattatott sorsú Stuart Mária életéhez, akit sem féltestvére, Moray grófja, sem a női vezetők ellen lázító skót protestáns lelkész, John Knox nem fogad örömmel. A film narratívája a két királynő élete-uralkodása közötti párhuzamos szálakra épül, ugyanakkor nem ad magyarázatot a királynők viszonyának elmérgesedésére és Stuart Mária végső kivégzésére, miközben a film nyitó jelenetében éppen azt látjuk.
Az 1542-ben Edinburgh mellett született Stuart Mária apai ágon a Skót Királyságot már közel 200 éve uraló Stuart (eredeti írásban Stewart) főnemesi ház, anyai ágon pedig, Guise Mária révén, a francia főnemesi családok támogatását élvezte. Mária hat éves koráig Skóciában nevelkedett, majd miután átvészelte az érte küldött angol hajók támadását – angol unokatestvére, VIII. Henrik király, meg akarta szerezni őt fia, a walesi herceg (a későbbi VI. Eduárd király) számára menyasszonynak – 1548-ban a francia udvarba került. 1558-ban lett Valois Ferenc francia trónörökös herceg felesége.
Anyósa, a befolyásos Medici Katalin királyné irányította Mária oktatását. A fiatal hercegnő együtt nevelkedett a trónörökös Ferenc herceggel is, akivel már 1550-ben eljegyezték. Miután II. Henrik (1547-1559) váratlanul elhunyt egy lovagi tornán, az 1558-ban egybekelt ifjú pár szinte azonnal a francia trónra is lépett, Stuart Mária unokanővére, I. Erzsébet angliai trónra kerülésével körülbelül egy időben. II. Ferenc rövid, 2 éves uralkodása alatt tovább mélyült az ellentét a francia katolikusok és a hugenották között, amely később, az 1560-as években aztán vallásháborúvá is szélesedett. Amikor II. Ferenc 1560-ban meghalt, Stuart Mária a franciák özvegy királynéja lett, majd édesanyja, a skót régens királyné, Guise Mária elvesztése után, 1560 nyarán, immár nagykorúként Mária visszatért Skóciába uralkodni.
Hányattatott sors
Skóciában 1561 augusztusában azonban kész helyzet várta őt. A skót parlament 1560-ban Skóciát gyakorlatilag protestáns állammá nyilvánította a kálvini hitelvek törvényerőre emelésével. Ebben a főszerepet Kálvin tanítványa, John Knox, a protestáns lelkészek vezetője játszotta. Stuart Mária két tűz között találta magát: Knox mellett féltestvérével, a főnemesek vezetőjével, James Stuart, Moray grófjával is szembekerült.
Mária ezért hamarosan újból férjhez ment közeli rokonához, Lord Darnley-hoz. Házasságukból egy gyermek született 1566 júliusában, Jakab herceg, a későbbi VI. Jakab király. Darnley meggyilkolását követően Máriát váratlanul gyorsan, egy hónapon belül feleségül vette James Hepburn, Boswell negyedik grófja. Mivel a skót protestáns főnemesek és a királynő között a vallási ellentétek kiéleződtek, 1567 nyarán a főnemesek Moray vezetésével lemondásra kényszerítették Mária királynőt, fia, a protestáns VI. Jakab király (1566-1625) javára, aki helyett régensként Moray kormányzott. Ezután 1567 és 1573 között az országban polgárháború robbant ki, mivel a lemondást sem Mária, sem hívei nem fogadták el.
Stuart Mária 1568-ban Angliába menekült, majd 19 éven át különféle angol várakban I. Erzsébet „vendégszeretetét” élvezte, köztük a George Talbot, Shrewsbury gróf tulajdonában levő, mind Skóciától, mind Londontól kellő távolságban elhelyezkedő Sheffield várában. Az angol királynő kérésére Stuart Mária méltó, főúri háztartásban, és rendszeres házi orvosi ellátásban is részesült. Napi négy alkalommal 16 fogásból álló étkezést, és havi 2 hordó fehér bort is kapott. Sőt, külön egzotikus madárházat is fenntarthatott, ugyanakkor Erzsébet külön engedélye nélkül senki sem látogathatta meg a lemondatott skót királynőt. Mária idejét imádkozással, olvasással, hímzéssel és nyelvtanulással töltötte, míg a háttérben a katolikusok Stuart Mária tudtával, vagy tudta nélkül több összeesküvést is szerveztek I. Erzsébet ellen.
Erzsébet folyamatosan gyötrődött Mária jövőjét illetően, hiszen vissza nem engedhette Skóciába. Amikor 1570-ben V. Piusz pápa kiátkozta Erzsébetet, a katolikus Stuart Mária egyre veszélyesebbé vált Anglia számára. Az angol katolikusokkal, és később II. Fülöp spanyol királlyal (1556-1598) való kapcsolatait az angol vezetés veszélyesnek ítélte, így rávették Erzsébetet Stuart Mária kivégzésére anélkül, hogy a valóságban a két királynő valaha találkozott volna. 1587-ben részben kreált vádakkal Stuart Máriát perbe fogták, halálra ítélték és Fortheringay várában lefejezték. A kivégzés nagy visszhangot keltett Európában, főleg a katolikusok körében, amit 1588 nyarán a spanyolok ürügyként használták a Nagy Armada hajóhad Anglia elleni elindítására. Stuart Mária kivégzése azonban angol-skót konfliktust, háborút nem szült, mert a protestáns VI. Jakab skót király ellenlépésekkel nem akarta veszélyeztetni az angol trón öröklését I. Erzsébet halála után.
A Két királynő című film számos ponton nem korhű, figyelmen kívül hagyja a két ország eltérő erőviszonyait, a birodalmi ambíciókkal rendelkező Tudorok növekvő 16. századi hatalmát a vallásháború szabdalta, régensek kormányozta, erőtlenebb Skóciához képest. A film a fiatalabb Stuart Máriát – nyilván a film fókuszának alátámasztására – karakterileg jóval erősebbnek állítja be, mint a kivégzett Boleyn Anna lányaként, és katolikus I. (Véres) Mária féltestvéreként, később pedig a katolikus világ miatt jóval több fenyegetettségnek kitett I. Erzsébetet. Miközben 45 éves uralkodása alatt Anglia tengeri és kereskedelmi nagyhatalommá vált, a filmben Erzsébet erőtlen hangú kislányként, kiszolgáltatott női bábként jelenik meg, szembe menve a korábbi filmes Erzsébet-ábrázolásokkal, nem csupán az 1971-es Glenda Jacksonéval, hanem a közelmúltból jól ismert Cate Blanchett (az 1998-as Oscar díjas Erzsébet, és a folytatásaként 2007-ben készült Erzsébet, az aranykor című filmekben), illetve Helen Mirren 2005-ös játékának erőteljes és határozott királynő-értelmezéseivel és -alakításaival. A kislányos, elesett és labilis érzelmi állapotú, egyre kétségbeesettebbé váló Erzsébetet Margot Robbie ennek ellenére lebilincselően alakítja, csak a koncepció szokatlan és anakronisztikus.
A két királynő életének, kapcsolatának és jelentőségének természetesen számos történeti és filmbéli értelmezése ismert és lehetséges, ugyanakkor a film készítésének ideje, a kor politikai hangulata mindenkor fontos lenyomatot hagy egy művön. A két királynő fontosságának súlyozása koronként, tudományterületenként, illetve műalkotásonként nagyon szubjektív és eltérő lehet, azok történeti keretének körüljárása ezért erősen javallott. Az azonban megkérdőjelezhetetlen tény, hogy miután Stuart Mária holttestét fia, az I. Erzsébet után mind Skóciában, mind Angliában trónra kerülő I. (Stuart) Jakab (1603-1625) Peterborough-ból Westminsterbe vitette, a két királynő, I. Erzsébet és Stuart Mária ma is egymás mellett nyugszik a westminsteri apátságban, a Stuartok pedig Anna királynő haláláig, 1714-ig uralkodtak az 1707 után Nagy-Britannia néven hivatalosan is egyesült két országban.
