Elit kelta sírkamrát tártak fel Németországban
A riedlingeni kelta sírkamra feltárása ritka bepillantást nyújt a kora vaskori elit világába. A fosztogatók ugyan elvitték a fémkincseket, de akaratlanul is megőrizték azokat a szerves anyagokat, amelyek ma kulcsfontosságú információkat szolgáltatnak a temetkezési szokásokról és a társadalmi hierarchiáról.
A kelta sírkamra felfedezése Riedlingen mellett
A stuttgarti regionális örökségvédelmi hivatal régészei lezárták a Riedlingen külvárosában 2023-ban feltárt kelta sírkamra kutatásának fő szakaszát. A lelőhely már a kezdetektől jelentősnek tűnt, de a feltárás váratlan eredményeket hozott, annak ellenére, hogy a sírt több mint kétezer éve kifosztották.
A munkát Dirk Krausse és Roberto Tarpini vezette. Az interdiszciplináris csapat a fosztogatók által kialakított aknában kivételes állapotban fennmaradt szerves leleteket talált.
A monumentális halomsír pontos keltezése
A sírkamra teljes egészében tölgyfa deszkákból készült, és egy mintegy 65 méter átmérőjű, eredetileg legalább hat méter magas halom közepén helyezkedett el. Ez a méret a térség legjelentősebb temetkezési emlékei közé emeli.
A dendrokronológiai vizsgálat pontos dátumot adott: a fákat Kr. e. 584-ben vágták ki. A sírt a közeli Heuneburg fénykorában építették. Ez az erődített település a kora vaskori Európa egyik központja volt, és az Alpoktól északra fekvő legkorábbi városként tartják számon.
A fosztogatás nyomai és következményei
A feltárás egyértelművé tette, hogy a sírt már az ókorban kifosztották. A rablók oldalról ástak alagutat, és közvetlenül a kamrához jutottak. Csak a fémtárgyakat vitték el, a fa-, textil- és bőrleleteket ottahagyták.
Ez a döntés váratlanul kedvezett a kutatásnak. Az alagútban kialakult vízzel telített, oxigénszegény környezet megőrizte azokat az anyagokat, amelyek normál körülmények között elpusztultak volna.
Egy fiatal férfi és a medvebőr nyomai
Az aknából egy 17–19 éves férfi csontvázmaradványai kerültek elő. A csontok helyzete arra utal, hogy a testet kihúzták a sírkamrából.
A maradványok között barna medve karmaihoz tartozó ujjperceket azonosítottak. Ez arra utal, hogy a halottat temetésekor medvebőrbe csavarták, és ebben a takaróban távolították el a sírból.
Kivételes fa leletek és bútorok
A feltárás egyik legnagyobb értéke a fa tárgyak gazdag együttese. Szinte teljes bútorok kerültek elő, köztük zsámoly és kis asztal, valamint egy szekér elemei és különféle fedők.
Számos faragott töredék is előkerült. Ezeken geometrikus díszítések láthatóak, és valószínűleg egy összetettebb bútordarabhoz tartoztak. A kutatók keresztrudakat, faragott fejdíszeket azonosítottak.
A sírrablók eszközei
A fosztogatók saját nyomaikat is hátrahagyták. A régészek egy nyírfából készült fáklyát és egy gyantás fadarabot találtak, amelyet világításra használhattak. Két nagyméretű fonott kosár is előkerült, amelyeket föld vagy tárgyak mozgatására használtak.
Az egyik kosár radiokarbonos vizsgálata szerint a fosztogatás a Kr. e. 4–3. században történt, vagyis legalább két évszázaddal a temetés után.
Ritka figurális ábrázolás nyírfakéregen
Kiemelkedő lelet egy díszített nyírfakéreg-töredék. A darab egy tartály része lehetett, és pontozott mintákkal, valamint figurális motívumokkal díszítették.
A legjobban felismerhető alak egy stilizált mén. Az ilyen ábrázolások rendkívül ritkák a Kr. e. 7–6. századi kelta művészetben. A lelet arra utal, hogy a figurális díszítés gyakoribb lehetett, csak a romlandó anyagok miatt nem maradt fenn.
Mit árul el a kelta sírkamra az elit életéről
A visszahagyott tárgyak minősége és sokfélesége lehetővé teszi az eredeti sírmellékletek részleges rekonstrukcióját. A rablók döntése, hogy csak a fémeket vitték el, arra utal, hogy jelentős mennyiségű értékes tárgy lehetett a sírban.
Mindez azt jelzi, hogy az eltemetett fiatal férfi a társadalom legfelső rétegéhez tartozott. Temetése monumentális volt, és valószínűleg magas szintű kézműves munkával készült luxustárgyak kísérték.
Folyamatban lévő vizsgálatok és jövőbeli kutatás
Ez is érdekelhet
A kutatók részletes tanulmányt készítenek a leletekről, amely 2026 márciusában jelenik meg. Eközben folytatják a laboratóriumi elemzéseket.
Ősi DNS-vizsgálatok és izotópos elemzések segítségével próbálják meghatározni a fiatal férfi és a vele eltemetett állatok földrajzi eredetét. Ezek az eredmények tovább pontosíthatják a kelta elit életmódjáról alkotott képet.
