Egy elfeledett amerikai elnök tragédiája – James Abram Garfield története

A 19. század végén, az Egyesült Államok sorsfordító évtizedeiben James Abram Garfield a haladás és a reform ígéretét hozta. Szegény családból származott, hősiesen harcolt az északiak oldalán a polgárháborúban, majd politikai pályája csúcsán, 1880-ban megválasztották az Egyesült Államok huszadik elnökének. Alig négy hónappal beiktatása után azonban egy őrült merénylő golyója véget vetett az életének – és egy ígéretes korszak kezdetének is.

Egy reformer születése

James Abram Garfield 1831. november 19-én született Ohio államban. A szegény farmercsaládból származó James természettudományos tanári diplomát szerzett, azonban viszonylag hamar otthagyta a pedagógusi pályát, és az 1850-es évektől már a politikai érában tevékenykedett. A polgárháborúban tábornokként szolgált. 1880 júniusában egy pártkongresszuson olyan szenvedélyes beszédet mondott a volt rabszolgák jogairól és a korrupció felszámolásáról, hogy végül – minden tiltakozása ellenére – őt indították a következő elnökválasztáson, amit még ebben az évben meg is nyert. A szegény családból származó farmerfiú ezzel az Amerikai Egyesült Államok huszadik elnökévé vált.

Amikor 1881 márciusában letette az elnöki esküt, programja már készen volt. Legfontosabb célkitűzése a haditengerészet fejlesztése, a latin-amerikai kereskedelem bővítése és a polgárjogok védelme volt. Garfield nyíltan szembeszállt a korrupcióval is – amivel számos halálos ellenséget szerzett magának.

Egy elmebeteg merénylő és a kegyetlen fordulat

Az őrült Charles J. Guiteau-nak – aki egy sikertelen ügyvéd volt a korban – a rögeszméjévé vált, hogy Garfield megválasztásában neki is szerepe volt, és ezért magas állást – például párizsi konzuli címet – követelt magának. Ettől kezdve minden nap megjelent a Fehér Házban és a külügyminisztériumban, ahol a kinevezését követelte. Miután mindenütt elutasították, elhatározta: akkor megöli az elnököt.

1881. július 2-án, az egyik washingtoni vasútállomáson két lövés dördült: Guiteau rálőtt James Abram Garfield-ra. A férfi azonban túlélte a támadást, de orvosi hiba miatt végül két és fél hónap szenvedés után belehalt sérüléseibe (az őt kezelő orvosok nem alkalmazták az akkor új, fertőtlenítéses sebkezelést, így a sebet szennyezett eszközökkel és puszta kézzel vizsgálták).

A nemzet gyásza és a reform születése

Garfield mindössze 49 éves volt ekkor. Halála az egész országot megrendítette, és példa nélküli közfelháborodást váltott ki. Az emberek megértették, hogy Guiteau tébolya a már-már megszokottá vált korrupciós rendszer torz logikájából is fakadt: abból a hitből, hogy a politikai támogatás személyes haszonnal járhat. Az események hatására Garfield utódja, Chester A. Arthur 1883-ban aláírta a Pendleton-törvényt, amely bevezette az érdemalapú közszolgálati rendszert. Ezzel kezdetét vette az Egyesült Államok modern, szakmai közigazgatási struktúrájának kiépítése – Garfield halála tehát tartós örökséget hagyott maga után.