Egy bíboros, tizenhárom lövés és az évekig tartó kérdőjelek története
1923. június 9-én, szombaton temették el a meggyilkolt Juan Soldevila bíborost a zaragozai Szűz Mária-kápolnánál. A prelátus halála számos olyan kérdést vetett fel, amelyek napjainkat is meghatározzák.
Zaragoza, 1923. június 5. Délután négykor Juan Soldevila bíboros elhagyta az érseki palotát, hogy az El Terminillóban működő San Pablo iskolába menjen. Vele utazott sofőrje, Santiago Castanera Gascón, és egy rokona, Luis Latre Jorro is. A szokásos, rutinszerűnek ígérkező út azonban tragédiába torkollt. Amikor a kocsi megállt az intézmény kapuja előtt, két férfi lépett a bíboroshoz. Tizenhárom lövés dördült. Egy golyó egyenesen a prelátus szívét találta el, aki azonnal belehalt a sérülésbe.
Pletykák és rejtélyek
A merénylet egész Zaragozát megrázta. Az emberek tudni akarták, ki és miért tette ezt a bíborossal. Az újságok egymásnak ellentmondó történeteket közöltek: egyesek mártírnak, mások álszent vagyongyűjtögetőnek titulálták Soldevilát. A nyomozás során azonban viszonylag gyorsan kiderült: sokkal inkább politikai-ideológiai motivációja volt a gyilkosságnak, semmint pénzügyi.
A per – és ami mögötte volt
1925-ben, két évvel a gyilkosság után kezdődött el a tárgyalás, amelynek során vádat emeltek az anarchista Francisco Ascaso és Rafael Torres Escartín ellen. A vádirat szerint Soldevilát munkásmozgalmi nézetei miatt ölte meg a két férfi. Torres Escartínt végül életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték (Ascaso megszökött a börtönből).
Ez is érdekelhet
Habár a tetteseket megtalálták, a Soldevila-ügy azóta sem veszített jelentőségéből. A merénylet ugyanis tovább mélyítette azt a társadalmi megosztottságot a politikai szélsőségek között, amelyek nem sokkal később a spanyol polgárháborúhoz vezetett.
