Egy aszteroida-becsapódás leírását rejtheti Dante Isteni színjátéka
2026. május 11. 19:49 Múlt-kor
Nemcsak vallási allegória, hanem a modern meteoritika korai előfutára is lehet Dante Alighieri 14. századi eposza, az Isteni színjáték. A Marshall Egyetem kutatójának legújabb irodalom- és tudománytörténeti elemzése szerint a költő Lucifer (Sátán) pokolba zuhanásának leírásakor szinte pontosan modellezte egy gigantikus, a Földet újraformáló aszteroida becsapódásának geofizikai folyamatait, évszázadokkal azelőtt, hogy a tudomány megértette volna a kozmikus objektumok működését.

Sandro Botticelli: Dante poklának felépítése (Forrás: Wikipédia / Közkincs)
Korábban
Timothy Burbery professzor kutatása szerint Dante nem puszta spirituális zuhanásként, hanem egy hatalmas, nagy sebességű fizikai becsapódásként ("impaktor") írta le Lucifer Földbe csapódását a Déli Féltekén. Az új értelmezés alapján a Pokol című részben a költő egy olyan globális geológiai eseményt modellezett, amelynek során a becsapódás ereje a szárazföldet az Északi Féltekére tolta, miközben a mélyben egy gigantikus, a Föld magjáig hatoló krátert (a Pokol tölcsérét) vájt.
Ezzel egy időben, a becsapódás okozta nyomás a bolygó túloldalán kilökte a felszínre a Purgatórium hegyét. A kutató a dantei kilenc kört is újraértelmezte: ezek szerkezete feltűnő hasonlóságot mutat azokkal a teraszos, többszörös gyűrűs kráterképződményekkel, amelyeket a modern csillagászat ma a Holdon, a Vénuszon és más bolygókon figyel meg a masszív aszteroida-ütközések nyomán.
A tanulmány a dantei víziót a dinoszauruszok kihalását okozó Chicxulub-aszteroidához hasonlítja, azzal a kiegészítéssel, hogy Dante "Sátánja" leginkább a közelmúltban felfedezett, elnyújtott alakú csillagközi objektumra, az 'Oumuamuára emlékeztet, amely a hatalmas Hoba-meteorithoz hasonlóan egyben maradt a landolás után is. Burbery rámutat: a műben rejtve megjelennek a végsebességre és a kéregáttörésre vonatkozó geofizikai koncepciók is.
A kutatás alapjaiban rengetheti meg a 14. századi természettudományos gondolkodásról alkotott képet. Az 1300-as évek elején, amikor Dante a Színjátékot alkotta, a nyugati világképet az arisztotelészi és ptolemaioszi geocentrikus világkép uralta, amely a Hold feletti, égi szférát tökéletesnek és változatlannak írta le. A meteorokat Arisztotelész nyomán pusztán földi, légköri kigőzölgéseknek (lángoló gázoknak) tartották, nem pedig fizikai űrszikláknak.
Burbery professzor szerint Dante azzal, hogy Lucifer zuhanását drasztikus kőzetformáló eseményként vizualizálta, tudatos geofizikai gondolatkísérletet hajtott végre. A kutatás megerősíti azt a feltevést, miszerint az ősi mítoszok és az irodalmi allegóriák évszázadokkal a modern planetáris védelem és a meteoritika (a 19. század eleji) kialakulása előtt képesek voltak megőrizni és továbbadni a kozmikus katasztrófákkal kapcsolatos természeti megfigyeléseket és intuitív tudományos modelleket.
Támogasd a
szerkesztőségét!

történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.

ősz
Múlt-kor magazin 2013
- A múlt század romkocsmái
- A Romanov-ház utolsó évtizedei
- Udvari bolondok a történelemben
- Száz éve épült a szőnyi álomkastély
- Udvari arcképfestők és fejedelmi modelljeik
- A Magyar Néphadsereg és az Egri csillagok
- A Kennedy-család és az öröklött hírnév
- Nem volt könnyű életük az újkori udvari bolondoknak
- Robert Capa és Magyarország
- Több mint háromezer sírt rejtett az ősi kínai birtokközpont tegnap
- A textilgyártásra fókuszált a viking ipari központ tegnap
- Neandervölgyi migrációs központ volt az őskori Közép-Európa tegnap
- Érintetlen ókori maja várost tártak fel Mexikóban tegnap
- Nem voltak ritkák a drasztikus aszályok az újkori Magyarországon tegnap
- Kiterjesztett valósággal mutatják be a francia kulturális örökséget tegnap
- Új kötet elemzi V. Károly birodalmának ellentmondásait tegnap
- Sziklarajzok tárják fel a szibériai sámánok rituális portáljait 2026.06.27.













