Egy középkori szerzetes előzte meg Halley-t az üstökös felismerésében
A Halley-üstökös neve több mint három évszázaddal ezelőtt Edmond Halley brit csillagász nevével forrt össze, aki a kora újkorban elsőként számította ki az égitest periodikus visszatérésének idejét. Egy új, interdiszciplináris kutatás azonban rávilágított: az üstökös ciklikus természetét hatszáz évvel korábban már megfigyelte egy középkori angol szerzetes.
A Leideni Egyetem támogatásával készült vizsgálat szerint a valódi úttörő Malmesbury-i Eilmer, egy 11. századi bencés szerzetes és krónikás lehetett, aki jóval Halley előtt felismerte, hogy ugyanaz az üstökös tér vissza az égre meghatározott időközönként. Az eredményeket a kutatók a Dorestad and Everything After: Ports, Townscapes & Travellers in Europe, 800–1100 című tanulmánykötetben tették közzé. A Simon Portegies Zwart asztrofizikus és Bob Zwart Lewis történész által vezetett kutatás kimutatta: Eilmer sikeresen összekapcsolta ugyanannak az üstökösnek két megjelenését több mint hatszáz évvel Edmond Halley 17. századi számításai előtt.
Krónikákból rekonstruált tudás
A kutatás egyik legfontosabb forrása Malmesbury Vilmos, egy 12. századi angol történetíró volt, aki részletesen dokumentálta a normann hódítást követő időszak eseményeit. Krónikáiban beszámol arról, hogy egy idős szerzetes, Eilmer – más néven Æthelmaer – 1066-ban fényes üstököst látott az égen, és felismerte: ugyanazt az égitestet figyeli meg, amelyet fiatalkorában, 989-ben egyszer már látott.
A Halley-üstökös újraértelmezett története
A Leiden által vezetett kutatás szerint Eilmer felismerése a legkorábbi ismert példája egy periodikus üstökös azonosításának – megelőzve ezzel Edmond Halley-t. Halley – aki 1656 és 1742 között élt – azzal vált a modern csillagászat egyik kulcsfigurájává, hogy kimutatta: az 1531-ben, 1607-ben és 1682-ben megfigyelt fényes üstökös ugyanaz az égitest, amely nagyjából 76 évente tér vissza. Jóslata, miszerint az üstökös 1758-ban – a halála után – ismét látható lesz, beigazolódott – többek között ennek is köszönhető, hogy az égitestet végül a tudósról nevezték el.
Ez is érdekelhet
Az 1066-os üstökös és a történelem
Az üstökös 1066-os megjelenése a középkor egyik legszélesebb körben dokumentált csillagászati eseménye volt. A Brit-szigeteken április 24-én vált láthatóvá – közvetlenül a normann hódítás előtt. A Halley-üstökös megjelenését – a középkori gondolkodásnak megfelelően – Harold király rövid és tragikus uralkodásának végével kötötték össze, aki mindössze kilenc hónapnyi uralkodás után a hastingsi csatában életét vesztette.
Kié a tudományos elismerés?
Mivel Eilmer felismerése megelőzte Halley munkáját, a kutatók szerint a „Halley-üstökös” elnevezés nem feltétlenül tükrözi pontosan a felfedezés teljes történetét. Bár hivatalos átnevezést nem javasolnak, az eredmények szélesebb körű vitát indíthatnak arról, hogyan ismerjük el egy-egy tudós munkásságát.
