Galilei eddig ismeretlen feljegyzéseit azonosították Ptolemaiosz csillagászati művében
Galileo Galilei eddig ismeretlen, saját kezű széljegyzeteit és feljegyzéseit azonosították Klaudiosz Ptolemaiosz ókori csillagászati alapművének, az Almagesztnek egy 1551-es kiadásában a firenzei Nemzeti Központi Könyvtárban.
Ivan Malara történész idén januárban, a könyvtári kutatásai során figyelt fel az 1590 körüli évekből származó kézírásos bejegyzésekre a 16. századi kötetben. Az egyik meglazult lapon a 145. zsoltár átirata szerepelt, a lapszéleken pedig további matematikai és csillagászati megjegyzések voltak olvashatók. A felfedezést követően olaszországi Galileo-szakértők, köztük Michele Camerota, a Cagliari Egyetem tudománytörténésze is megvizsgálták a leletet, és megerősítették, hogy a kézírás a modern tudomány atyjaként számon tartott olasz csillagásztól származik.
A bibliai idézet jelenlétét a történészek szerint megmagyarázza az a korabeli forrásokból ismert adat, miszerint Galilei rendszerint imádkozott, mielőtt az Almagesztet tanulmányozta volna. A széljegyzetek nyelvezete és stílusa egybeesik a tudós ezen időszakban született más írásaival. Malara a tervek szerint a következő hónapokban a Journal for the History of Astronomy című szakfolyóiratban publikálja a kézirat részletes és szisztematikus elemzését.
A lelet tudománytörténeti jelentősége abban áll, hogy árnyalja a Galilei tudományos fejlődéséről kialakult eddigi képet. A 2. században élt görög-római polihisztor, Ptolemaiosz műve, az Almageszt a geocentrikus (Föld-központú) világkép alapvető, évszázadokon át meghatározó kézikönyve volt. A köztudatban Galilei elsősorban a Nikolausz Kopernikusz által 1543-ban publikált, a Napot a középpontba helyező heliocentrikus modell harcos védelmezőjeként él. Ezen nézetei (amelyeket az 1632-es Párbeszédek a két legnagyobb világrendszerről című művében is kifejtett) vezettek oda, hogy 1633-ban az inkvizíció eretnekség vádjával elítélte, és élete végéig házi őrizetben tartotta.
Ez is érdekelhet
James Evans, a Puget Sound Egyetem csillagászattörténésze szerint a korábbi szakirodalom Galileit gyakran olyan gondolkodóként mutatta be, aki a nagy összefüggésekre fókuszált, és kevésbé mélyedt el a csillagászat aprólékos technikai részleteiben. A firenzei könyvtárban most azonosított széljegyzetek azonban bizonyítják, hogy fiatalkorában a tudós behatóan és kritikusan tanulmányozta a geocentrikus modellt, és – ahogy Malara fogalmaz – "mély ismerője volt Ptolemaiosz kifinomult matematikai demonstrációinak".
Bár a geocentrikus és a heliocentrikus világkép alapjaiban mond ellent egymásnak, matematikai és megfigyelési bázisuk (például a bolygópályák kiszámításának geometriai módszerei) számos hasonlóságot mutat. A most felfedezett feljegyzések kulcsfontosságú adalékul szolgálnak annak megértéséhez, hogy Galilei milyen technikai-matematikai alapismeretek elsajátítása után jutott el az egyház által támogatott Föld-központú tanításoktól a korszakalkotó kopernikuszi modell tudományos alátámasztásáig.
