DNS-vizsgálat fedte fel a Szent Ilona-sziget elfeledett halottainak múltját
Kémiai és genetikai vizsgálatok segítségével sikerült meghatározni, Afrika mely vidékeiről származhattak a brit haditengerészet által a 19. században kiszabadított rabszolgahajók foglyai, akiknek többsége nem sokkal később meghalt a távoli Szent Ilona-szigeten.
A Brit Birodalom 1807-ben betiltotta a rabszolga-kereskedelmet, a tilalom betartatására pedig a Királyi Haditengerészet járőrözött az Atlanti-óceánon. Az elfogott rabszolgahajókról kiszabadított emberek közül mintegy 27 ezret vittek Szent Ilonára.
A túlélők közül sokan már érkezésükkor súlyosan alultápláltak és betegek voltak, körülbelül nyolcezren röviddel a partraszállás után életüket vesztették, és a szigeten temették el őket. Sírjaik idővel feledésbe merültek, majd 2007-ben és 2008-ban, egy repülőtér építését megelőző régészeti feltárás során kerültek ismét napvilágra.
A kutatók most 152 ember fogait vizsgálták meg. A fogzománcban található stronciumizotópok aránya az elfogyasztott tápláléktól és víztől függ, ezért megőrizheti annak a földrajzi környezetnek a jellegzetességeit, ahol az ember gyermekkorában élt. Az eredmények szerint az elhunytak többsége Nyugat-Közép-Afrika tengerparti vagy partközeli területeiről származhatott, másokat azonban a kontinens belsejéből hurcoltak el. Néhányuknak több száz, esetenként akár több ezer kilométert kellett megtennie, mielőtt elérte volna az atlanti kikötőket.
Egy 19–25 éves korában elhunyt férfi különböző életkorokban kialakult fogainak összetétele arra utalt, hogy hét- és kilencéves kora között Angola belső vidékeiről a tengerpartra szállították. A kutatók szerint elképzelhető, hogy már gyermekként rabszolga-kereskedők fogságába került. Legalább tíz további ember esetében találtak arra utaló nyomokat, hogy gyermek- vagy serdülőkorban mozdították el őket szülőföldjükről.
Húsz személy maradványain DNS-vizsgálatot is végeztek. Az eredmények a mai Gabon és Észak-Angola lakosságával mutattak rokonságot, ugyanakkor jelentős genetikai változatosságot tártak fel. Ez összhangban áll a korabeli brit beszámolókkal, amelyek szerint a szigetre érkezők több nyelvet és nyelvjárást beszéltek.
Ez is érdekelhet
A kutatás azért különösen jelentős, mert a rabszolga-kereskedők feljegyzései rendszerint a hajókra, a szállítmányokra és az üzleti adatokra összpontosítottak, az elhurcolt emberek személyes történetét azonban alig őrizték meg. A fogak és a DNS most legalább részben visszaadták azok múltját, akiknek nevét és származását a rabszolgaság eltörölte a történeti forrásokból.
A földi maradványokat 2022-ben újratemették Szent Ilonán, és akkor felmerült, hogy visszaszállítsák őket Afrikába, pontos származási helyük bizonytalansága miatt azonban nem sikerült megállapodni arról, mely országokban helyezhetnék őket végső nyugalomra.
