Szex az ősi Peruban

Homoszexualitás: követendő példa vagy halálos bűn?

Sokáig félreértették a szobrok jelentését

Toledo alkirály úgy igyekezett helyreállítani a dolgok számára természetes rendjét, hogy elrendelte: száz ostorcsapással kell büntetni azt a megtérített bennszülöttet, akit egyházi esküvő nélküli "vadházasságon" kapnak, különböző rendelkezésekkel próbálta elválasztani a nemeket a nyilvánosság előtt, s e szabályok megsértőit is 100 ostorcsapással rendelte büntetni. A Peruba 1569-ben eljutott, de nyomaiban egészen a 19. századig fennmaradó inkvizíció pedig máglyára vetette a homoszexuálisokat.

Ám a szexuális erkölcs még a mai Peruban is távol áll attól, amiről Toledo és papjai álmodtak 400 évvel ezelőtt. Prédikálják ugyan a házasság előtti szex tilalmát és a női szüzesség értékét, de ehhez nem sokan tartják magukat. Sok ezer garniszálló üzemel, hogy biztosítsa a szerelmeseknek azt a magányt, amit otthon nehezen tudnak megteremteni, s az egyszerűbb emberek háztartásában nem ritkán függnek a meztelen lányokat ábrázoló naptárak a szentképek mellett.

Mindenesetre egészen a legutóbbi évekig még a vezető régészek is teljesen félreértették az erotikus agyagszobrok jelentését. Még Rafael Larco Herrera, e "szókimondó" kerámiák legismertebb gyűjtője is azt hangoztatta minden tudományos érv nélkül, hogy a homoszexualitás ábrázolása a Moche kerámiákban éppen az ilyen magatartástól való elriasztást szolgálta. Mára azonban Larco Herrera erotikus kerámia gyűjteménye a róla elnevezett limai múzeum legfőbb attrakciója.

1. A kényelmetlen szüzesség
2. Homoszexualitás: követendő példa vagy halálos bűn?