Százéves a New York-i metró

1904 végén, három és fél évvel azután, hogy vájni kezdték Manhattan szigetének sziklás talaját, kezdett el működni a legendássá vált `Subway`. Nagy szükség volt rá, olyan közlekedési problémákat oldott meg, amelyek fojtogatták az akkor már 3,5 milliós várost - írja a madridi El País. A hálózatot fokozatosan bővítették és nagy részét lényegében 1936-ig építették ki. Ma, egy évszázaddal később senki sem tagadja, hogy nélkülözhetetlen. A városban káosz lenne nélküle. Nem véletlen, hogy a Wall Street rémálmaiban gyakran megjelenik egy metrósztrájk lehetősége.

 

A New York-i metrón évente 1.400 millió ember közlekedik. Annyi villamos áramot fogyaszt, mint egy 300 ezer lakosú város, de sokkal többet jelent, mint 468 állomása vagy az a 6.350 kocsi, amely 28 vonalán jár. Igazi földalatti világ, amely egy 2 dolláros jegy ellenében a nap 24 órájában, a hét minden napján nyitva áll mindenki előtt. A metrót jellegzetessége, sokszínűsége miatt felfedezte a zene, a Broadway és Hollywood is. Olyan klasszikusokat ihletett, mint a Duke Ellington Orchestra Take the A Trainje, vagy a Simon and Garfunkel Sounds of Silence-e, amelynek szövege szerint "felírták a próféták szavait a metrók falára". Főszerepet kapott Gene Kelly és Frank Sinatra A városban című filmjében, és a metróhuzat fújja fel Marilyn Monroe szoknyáját a Hét évi vágyakozás legendássá vált jelenetében. Walter Hill 1979-es Harcosokja a New York-i bandaháborúkat helyezte az alagutakba.

 

A New York-i földalatti, mint a világ más metrói, szórakozást is kínál. A legkülönbözőbb nemzetiségű zenészek ajánlják hálózatán a muzsikájukat. Még mindig divatja van és a nem siető nézőket vonzza az akrobatikus break-tánc, miközben komoly, nyakkendős, aktatáskás urak szállnak fel szerelvényeire, hogy gyorsan és viszonylag kockázatmentesen jussanak úti céljukig.

 

(Panoráma)