Dokumentumfilmes a múltból

Dziga Vertov

A Nyugaton most először látható filmkockákon a történelem elevenedik meg. Megjelenik a nézők előtt Angelika Balabanova, a Kommunista Internacionálé (Komintern) végrehajtó bizottságának első titkára, aki az 1910-es években Benito Mussolini, a leendő olasz diktátor "marxizmus-tanárnője" is volt. A Duce később elárulta, hogy az oktatáson kívül Balabanova női kegyeiben is részesítette. Lenin, Trockij, Lunacsarszkij, Kamenyev, Clara Zetkin, az egykori kommunista vezetők sorakoznak egymás után a képeken. A kamera mögött Dziga Vertov, eredeti nevén Gyenyisz Arkagyijevics Kaufman (1895-1954), a dokumentumfilm nagy úttörője állt. Vertov fáradhatatlanul filmezett. Felvette a forradalmi gyűléseket, katonai parádékat, az éhségtől és a hidegtől reszkető gyerekeket, a nőket a piacon, a munkásokat a gyárakban, a parasztokat a mezőkön, a versenyző atlétákat, a kábítószerező csavargókat. Mozijának egy célpontja volt: a meglepetésszerűen megörökített élet.

 

Ám ezek a felvételek nemcsak reprodukálni akarták a valóságot: az operatőr úgy használta a kamerát, mint emberi szemet, amely megérteni, értelmezni akarja a látottakat. Nem véletlen, hogy első híradóinak címe Kino-pravda, azaz Filmigazság, első nagyfilmjének pedig a Kino-glaz, Filmszem címet adta. Leghíresebb munkája az 1929-ben készült Ember a felvevőgéppel volt - idézi fel a filmtörténetet a milánói Corriere della Sera. Néha azonban az ideológia Dziga Vertovot sem kímélte. Az 1934-es Három dal Leninhez című művében a forradalom vezére csodatevővé válik, aki minden problémát meg tud oldani, még a muzulmán nőknek a burkától való megszabadítását is. Máskor viszont hagyta, hogy a felvevőgép az igazságot rögzítse. Például amikor megmutatta, hogy a szovjetek Moszkvájában még mindig sok az elhagyott gyerek, akik az utcán alszanak, hogy a falvakban vannak éhező parasztok, és az utakon látni lehet drogozó fiatalokat.

 

A filmezés, az operatőri munka Dziga Vertov testvéreit is megfertőzte. Egyik öccse, Mihail Kaufman a 20-as években állandó asszisztense volt, a másik, Borisz Kaufman viszont Nyugaton próbált szerencsét: előbb Franciaországban dolgozott, Jean Vigo filmjeinek operatőre lett, majd az Egyesült Államokba ment és ott olyan klasszikusok fűződtek a nevéhez, mint Elia Kazan Rakparton, és Sidney Lumet Tizenkét dühös ember című filmjei. Dziga Vertovnak nem volt könnyű élete Sztálin Szovjetuniójában. Lobbanékony természete is nehezítette sorsát. Élete végéig dolgozott, egy évvel élte túl a Generalisszimuszt. De Eisenstein felfedezettjének filmjei még sok mindenre megtanították a későbbi generációkat és tanulmányozásra érdemesek mai is, amikor a dokumentumfilm újra virágzásnak indult.

 

(Panoráma)