A mindent látó spanyol kém

Bernardino de Mendoza II. Fülöp legtehetségesebb kémje volt, aki Anglia és Franciaország belügyeiben is ügyesen érvényesítette a spanyol érdekeket.

Az évszázadok elteltével az információ egyre halálosabb fegyverré vált. A kémek jelentőségét a 20. és 21. század katonai konfliktusai is mutatják. Azonban kevés kémszolgálat volt annyira hatékony, mint az, amit a spanyolok építettek ki az Újvilágban. Amerika felfedezése után a Spanyol Monarchia rohamosan növelte területeit. A birodalom olyan hatalmas lett, hogy fenntartása óriási erőforrást igényelt. Az uralkodó azonban tudni akart mindenről – írja az abc.es.

Kémek: az uralkodó szemei

Aragónia és Kasztília Ferdinánd és Izabella házasságával egyesült 1469-ben. A „hírszerzés” szolgálata azonban már korábban, mindkét országban működött. Leváltári adatok bizonyítják az uralkodónak szolgáló kémek működését. 1492-ben, a sikeres reconquista után a megerősödött királyi pár engedélyt kapott VI. Sándor pápától az észak-afrikai kereskedelemre. A gazdasági kapcsolatokon túl ez az információszerzésben is szerepet játszott. A kora újkorban kialakuló új államtípus számára, ami a bürokratikus rendszerre, állandó hadseregekre és a diplomáciára támaszkodott – a kémkedéssel szerzett információk elengedhetetlenek voltak.

A szövetséges – vagy akár ellenséges – országokba küldött követségekkel állandó kémek jelentek meg az uralkodói udvarokban. Funkciójuk kettős volt: egyszerre képviselték az államot és gyűjtötték az információkat. A spanyol királyok közül II. Fülöp hatalmas összegeket fordított a kémkedésre. 1556 és 1598 között egyetlen ország sem ért a nyomában, sem az anyagi ráfordítás mértékében, sem az ügynökök számában. A spanyol kémek sikereit mutatja, hogy a Monarchia hosszú időn át kézben tartotta az európai és dél-amerikai területeit is. II. Fülöp alatt élte virágkorát a hírszerzés, legjobb kémje pedig Bernardino de Mendoza volt.

A sokarcú Mendoza

Mendoza félelmetes katona, tehetséges diplomata, briliáns író, de mindenekelőtt ravasz ügynök volt, élete azonban a feledés homályába merült. Nemesi családba született Guadalajarában 1540-ben, tizennyolc fivére volt. Filozófiai tanulmányokat folytatott, majd a király szolgálatába állt. 1562-ban sorsfordító döntést hozott: csatlakozott a sereghez. Hamarosan Don Juan de Austria egyik legmegbízhatóbb embere lett, majd Németalföldre került, ahol Alba hercegének lovassági kapitánya lett.

A herceg megbízásából pénzt gyűjtött és embereket toborzott a megtizedelt seregek számára a protestánsok elleni küzdelemben, ennek okán II. Fülöppel is találkozott. Ezután – már a király küldöttjeként – Londonba utazott, hogy I. Erzsébet angol királynővel találkozzon. Sikeres megállapodást kötött Erzsébettel, így a spanyolok használhatták az angol kikötőket a protestánsok elleni hadjáratok során. Az eredményes küldetés után II. Fülöp felismerte a Mendozában rejtőző lehetőségéket és a spanyol követség élére nevezte ki. Legfontosabb feladata az volt, hogy kapcsolatot tartson az angol udvarral. Bár éppen Mendoza segítségével kötöttek sikeres megállapodást, a két ország kapcsolata nem volt felhőtlen. Az angliai katolikusok üldözése és a kalózkodás is problémát okozott.

I. Erzsébet szigorúan szabályozta a vallásgyakorlást, akár halálbüntetéssel is sújtotta azt, aki nem vett részt az anglikán szertartásokon. Francis Drake kalózkapitány spanyol hajókat célpontba vevő támadásai felett is szemet hunyt. A királynő nem kedvelte a spanyol uralkodót, Mendozát számos támadás érte a hivatalban töltött első napjai alatt. Az egyre növekvő feszültségben a spanyol diplomata kulcspozícióba került, mikor látta, hogy birodalma érdekei nem érvényesülnek, kapcsolatba lépett Stuart Máriával. V. Jakab skót király lánya és II. Ferenc francia király özvegye édesanyja révén lehetett az angol trón várományosa. Mindeközben I. Erzsébet sem tétlenkedett, kémhálózata felfedte a szervezkedőket, Francis Throckmorton pedig, az összeesküvés vezető alakja, gyanúba keverte a spanyol követet is. 1584-ben Bernardino de Mendoza sietve távozott Párizson át Madridba, ahol II. Fülöppel találkozott és beszámolt az angliai fejleményekről.

Francia kalandok

Az uralkodó ezután franciaországi követnek nevezte ki. Az országban ekkor már több évtizede komoly vallási ellentétek feszültek egymásnak. A konfliktus 1572-ben a Szent Bertalan-éji mészárlással érte el tetőpontját. Mendoza azonban ügyesen manőverezett a bonyolult francia viszonyok között.

Az árnyékként dolgozó Mendozának köszönhetően Spanyolország nagy befolyásra tett szert északi szomszédja felett. Később ügyes diplomáciai lépései miatt II. Fülöp lányát, Izabella Klára Eugénia infánsnő a francia trónra is igényt tarthatott 1589-ben III. Henrik halála után.  

Bernardino de Mendoza 1590. december 31-én kelt levelében már arról tájékoztatta II. Fülöpöt, hogy az élete sokszor veszélyben forog a vallási ellentétek kiéleződése miatt. Pár hónappal később, 1591 márciusának végén kapott engedélyt a hazatérésre. Madridban vett házat a Santa Ana kolostor közelében, ahol rendszeresen misét hallgatott. Utolsó éveit – bár látása