Orvosi műhiba végezhetett Napóleonnal

Anne-Louis Girodet-Trioson (1767-1824) festménye

Azt az elméletet, mely szerint a száműzött francia császárt megmérgezték volna, már 2002-ben tudományos érvekkel cáfolták meg a Science et vie című francia folyóirat hasábjain. Az erre vonatkozó tanulmány szerzői összehasonlították azokat a hajszálakat, amelyeket Napóleon halála előtt vágtak le fejéről, azokkal, amelyeket halála után tettek el az utókornak. Kiderítették, hogy a császári hajszálakon talált arzénnyomok külső eredetűek, tehát például a tapéta ragasztójából származnak, vagy lőfegyverek használatakor keletkeztek, de nem eredhettek elfogyasztott méregtől.

A New Scientist brit tudományos folyóirat szombaton megjelenő száma az korabeli feljegyzéseken alapuló cikket közöl, amelyből az AFP ismertet előzetesen részleteket. Ezekből arra lehet következtetni, hogy a császár éppenséggel orvosai túlbuzgalmának válhatott áldozatává a Szent Ilona szigetén töltött száműzetésben. 

Steven Karch San Francisco-i törvényszéki orvosszakértő professzor szerint egyszerűen orvosi műhiba történt. Napóleon doktorai ugyanis úgynevezett farkasfecskendőkkel minden nap káliumsó-antimon keveréket, a korban divatos erős hánytatót juttattak betegük szervezetébe, hogy enyhítsenek gyomorfájdalmain. Ez a rendszeres kezelés sóhiányt idézett elő, ami viszont a szívműködés zavaraihoz vezetett. A császárnál súlyos szívkamrai ritmuszavar lépett fel - ezt az orvosok francia szakkifejezéssel "torsade de pointe"-nak nevezik -,  ez pedig végül az agy vérellátásában okozhatott végzetes kihagyást.

A kegyelemdöfést a tanulmány szerint egy 600 milligramm higanyklorid alkalmazásával végrehajtott purgálás okozhatta - ez a rendes adag ötszöröse volt. Ez a test sótartalmának hirtelen zuhanását válthatta ki, aminek következtében két nappal később beállt a halál.

A trónfosztott és száműzött császár 1821. május 5-én halt meg, 51 éves korában.
   
   
(MTI Panoráma)