Az 54-es vb-győzelem a német történelemben

Németország az idén ünnepli az 1954-ben Bernben aratott diadal 50. évfordulóját, s a Deutschlandfunk újra közvetíti a meccset az évforduló napján, július 4-én, most is 16:53-as kezdettel. Milliók ülnek majd a rádiókészülékek előtt, bár a küzdelem már előre lefutott: a németek most is 3:2-re nyerik a berni döntőt, s Herbert Zimmermann, "a német Szepesi" most is azt kiáltja majd eksztatikusan a meccs lefújásának pillanatában: A játéknak vége, Németország világbajnok!

Németország hónapok óta nem tud betelni a győzelem emlékének felelevenítésével: játékfilm készült "a berni csodáról", "a berni hősöket" színpadon is lehet látni, nem is beszélve a televíziós állomások dokumentumfilmjeiről. Könyveket adtak ki, vagy adtak ki újra, például Helmut Rahnnak, az 1954-es győztes gól szerzőjének 1959-es visszaemlékezéseit "Gólokat lőni - ez a hobbim" címmel. De ez még nem elég: a Bild am Sonntag című lap 1,76 méter magas szobrot is csináltatott a csatárról, a győztes gól rúgásának pillanatában felvett testtartást megörökítve. A szobrot július 11-én avatják fel az esseni stadion előtt, a teret természetesen Helmut Rahnról nevezik majd el. Speyerben kiállítás nyílt Németország és a világbajnokságok címmel, ezer tárggyal, 1954-es szerelésekkel, Beckenbauer cipőjével, az Anglia győzelmével végződött 1966-os világbajnoki döntő után a Wembley-stadionból elcsent labdával.

Amikor az ARD televízió a közelmúltban az árnyoldalakat is felvillantotta - doppinggyanú, lelkileg és fizikailag sérült játékosok a VB után - a Bild olvasói hazaárulással vádolták meg a televíziósokat. Fél évszázaddal a mítosz megszületése után tudományos tanácskozáson is megpróbálták körüljárni, hogy milyen jelentősége volt a sportdiadalnak a németek - keletiek és nyugatiak - számára az elvesztett II. világháború után. Peter Graf Kielmansegg professzor kifejtette: Képzeljük el az ötvenes évek Nyugat-Németországát, ez még egyáltalán nem volt jóléti állam. A városokban még láthatók voltak a pusztítás nyomai, az emberek szűk lakóterekben préselődtek össze, a nyugdíjasok szegények voltak. Az emberek még mindig nem tudtak mit kezdeni azzal, ami velük történt. 1952-ben a lakosság 25 százalékának még jó véleménye volt Hitlerről, egyharmaduk a monarchiát kívánta vissza, sokan megszépítették a múltat, hogy vállalhassák önmagukat. Ebbe a bizonytalanságba, tétovaságba robbant bele a berni győzelem, az esélytelennek vélt csapat diadala. A gyerekcipőben járó, a gazdasági csodába éppen hogy belekóstoló Nyugat-Németország "jelképes alapító okirata" volt ez, az első nagy közös élmény a háború után. Szimbólumok hiányában ismét volt mibe belekapaszkodni. A sportgyőzelem a sport kereteit szétfeszítő értelemmel gazdagodott. A németek ez után érezték úgy, hogy "ismét valakik".

(MTI Panoráma - Sarkadi Kovács Ferenc)