A tiltások ellenére is évtizedekig használták a trák szentélyt Bulgáriában
Egy késő ókori, a helyi trák lakossághoz köthető pogány szentély maradványait tárták fel a dél-bulgáriai Balak Dere régészeti lelőhelyén. A Szófiai Nemzeti Történeti Múzeum szerint az épületegyüttes kivételes állapotban maradt fenn, és egyedülálló bepillantást enged a politeista kultuszok továbbélésébe a kereszténnyé váló Római Birodalomban.
- A régészek egy 15 méter hosszú pogány templomkomplexumot azonosítottak az Arda folyó mentén.
- A feltárt márványdombormű három nimfát és Kübelé anyaistennőt ábrázolja egy közös kompozícióban.
- A trák szentélyt a kereszténység államvallássá tétele ellenére egészen a Kr. u. 5. századig használták.
Az Ivajlovgrad közelében fekvő lelőhelyen 2026 októberében zajlottak a legújabb régészeti munkálatok Ivajlo Kanev, a múzeum főkurátorának vezetésével. A bolgár kulturális minisztérium által finanszírozott kutatás során egy 15 méter hosszú, trapéz alaprajzú templomépületet azonosítottak az Arda folyó közelében.
Az építmény délkelet-északnyugati tájolású, és három egymásba nyíló helyiségből áll. A szakemberek megállapították, hogy a legnagyobb térben az oltár kapott helyet, a középső traktus az áldozatok bemutatására szolgált, míg a harmadik kamrát a fogadalmi ajándékok tárolására használták. A kutatók kiemelték, hogy a pogány templomépítészet e három alapvető eleme most először figyelhető meg egyetlen, jól strukturált ókori városi térben.
A szentély funkciójának pontos meghatározását egy kivételes állapotban fennmaradt márványdombormű tette lehetővé. A faragvány három nimfát, valamint Kübelé anyaistennőt ábrázolja. A régészek tájékoztatása szerint ez az ikonográfiai párosítás eddig teljesen ismeretlen volt a régióban, így a lelet új távlatokat nyit a helyi kultuszok kutatásában. Az épület körül egy mesterségesen kialakított vízcsatorna nyomait is azonosították, amely az Arda folyó közelségével együtt a vízhez kötődő rituálékra utal. Mindezek alapján a szakértők feltételezik, hogy az épületegyüttes egy nimphaion, azaz a nimfáknak szentelt kultuszhely lehetett.
A rétegtani elemzések megerősítették, hogy a komplexum egészen a Kr. u. 5. század közepéig aktív vallási központként működött. A régészeti nyomok egyértelműen bizonyítják, hogy a lakosság a szigorú tiltások ellenére is ragaszkodott a hagyományos hitvilághoz. Az aktív használatnak végül egy szándékos pusztítás vetett véget a Kr. u. 5. század közepe táján. A feltárás adatai alapján a szentélyt felgyújtották. Ez az aktus a kutatók szerint a hatóságok tudatos beavatkozása volt az ősi istenségek emlékezetének végleges eltörlése érdekében.
A Balkán-félsziget keleti felét az ókorban a trák törzsek népesítették be, akik önálló írásbeliség nélküli, ám gazdag kultúrát hoztak létre. A terület a Kr. u. 1. században került véglegesen a Római Birodalom fennhatósága alá, majd a birodalmi közigazgatásba is betagozódott. A római hódítást követően a helyi arisztokrácia fokozatosan asszimilálódott, de a vidéki lakosság körében az ősi nyelvi és vallási elemek évszázadokig fennmaradtak.
A trák hitvilágban hagyományosan kiemelt szerepet kaptak a természeti erőkhöz, a forrásokhoz és az erdőkhöz kötődő istenségek. Ezeket a római korban gyakran azonosították a görög-római panteon alakjaival, így a most feltárt szentély is a vallási szinkretizmus bizonyítéka Kübelé és a nimfák együttes tiszteletével.
Ez is érdekelhet
A birodalom vallási élete a Kr. u. 4. század folyamán gyökeres fordulatot vett a kereszténység fokozatos térnyerésével. Az igazi töréspontot a folyamatban I. (Nagy) Theodosius Kr. u. 392-ben kiadott ediktumai jelentették. A császár rendeletei a kereszténységet kizárólagos államvallássá tették, miközben szigorúan betiltották a pogány áldozatbemutatásokat és elrendelték a régi szentélyek bezárását.
A balak dere-i komplexum több évtizedes továbbélése azonban jól példázza, hogy a központi akarat végrehajtása a birodalom perifériáján, Nyugat-Trákiában jelentős késedelmet szenvedett.
