Sámánnők közvetíthettek az istenek és az emberek között az ősi japán temetéseken
Egy mintegy 1500 éves, női sámánt ábrázoló agyagfigurát azonosítottak a Japán középső részén fekvő Gunma prefektúra egyik ősi temetkezési halmánál. A Kr. u. 5. század második feléből származó szobrocska a térségben ismert legkorábbi emberalakos hanivák közé tartozik, és új információkkal szolgálhat a nők vallási szerepéről, valamint a korabeli temetkezési szertartásokról.
- Egy mintegy 1500 éves, női sámánt ábrázoló agyagfigurát találtak Japán Gunma prefektúrájában, amely a térség legkorábbi emberalakos hanivái közé tartozik.
- A Kr. u. 5. század második feléből származó szobrocska egy közel 49 méter hosszú temetkezési halomnál került elő.
- A kutatók szerint a női sámánok fontos szerepet tölthettek be a korabeli temetkezési szertartásokban, és jelentős vallási tekintéllyel rendelkezhettek.
A különleges leletet a Niszikaminomija régészeti lelőhelyen fedezték fel, ahol 2020 óta folynak feltárások a Tone folyó mentén zajló területrendezési munkálatokhoz kapcsolódóan. A kutatók eddig összesen tizenegy temetkezési halmot azonosítottak, köztük egy megközelítőleg 49 méter hosszú sírépítményt, amelyet egy 18 méter széles vizesárok vett körül. A sámánnőt ábrázoló szobrocskát ennek a halomnak a déli végénél találták meg, bár a szakértők feltételezése szerint az alkotás eredetileg nem itt, hanem az építmény egyik kiugróbb részén állhatott.
Az agyagfigura az úgynevezett hanivák közé tartozik, amelyeket a japán kofun-korszakban, nagyjából Kr. e. 250 és 600 között helyeztek el az előkelők temetkezési halmain. Ezek a terrakotta tárgyak kezdetben egyszerű hengeres formák voltak, később azonban embereket, állatokat, épületeket és különféle szertartási eszközöket is megformáltak belőlük. A hanivák a temetkezési szokások fontos elemeivé váltak, így fennmaradt példányaik a korszak társadalmi viszonyainak és vallási elképzeléseinek megismeréséhez is értékes információkat szolgáltatnak.
A mintegy 41 centiméter magas, sajnos sérült szobor egy mikónak nevezett női sámánt ábrázol, akinek fejét a korszakra jellemző, Kofun Simada néven ismert hajviselet díszíti. A gondosan megformált agyagból kialakított konty mellett a figurán jól megfigyelhető a szertartási öltözet, a deréköv és a jobb csuklón viselt karkötő is. Bal kezében egy pálcaszerű tárgyat tart, amelyet a régészek vallási szertartásokhoz kapcsolódó eszközként értelmeznek, bár pontos rendeltetése egyelőre nem ismert. A szobor arcvonásai másfél évezred elteltével is részletgazdagok maradtak, ráadásul az arcon, az övön és a karkötőn vörös festéknyomokat is sikerült azonosítaniuk a kutatóknak.
Ez is érdekelhet
A kofun-korszak vallási életében a női sámánok fontos szerepet tölthettek be: különféle szertartásokat végeztek, és feltehetően transzszerű állapotba kerülve igyekeztek kapcsolatot teremteni az istenségekkel. Az ilyen nőalakok megjelenése az előkelők temetkezési halmain arra utalhat, hogy a vallási feladatokat ellátó nők jelentős tekintéllyel rendelkezhettek.
A szobor fennmaradt részletei a vallási szokások mellett az 5. századi japán viselet, az ékszerhasználat és a szertartási jelképek kutatásához is újabb támpontokat nyújtanak. A Niszikaminomija lelőhely régészeti feltárása időközben befejeződött, a különleges agyagfigurát pedig a tervek szerint 2026 októberének végén mutatják be a nagyközönségnek a Gunma Prefektúra Történeti Múzeumban.
