Út menti szállásokon pihenhették ki fáradalmaikat a római utazók
Egy nagyméretű, feltehetően az utazók és a katonák elszállásolására szolgáló római kori épület maradványait azonosították a dél-spanyolországi Córdoba tartományban, az egykori Mellaria városának közelében. A Córdobai Egyetem régészei szerint a létesítmény a Római Birodalom úthálózatának egyik fontos állomása lehetett, ahol az utazók megpihenhettek, elláthatták állataikat, és gondoskodhattak az áruk vagy katonai felszerelések ideiglenes tárolásáról.
- Egy nagyméretű, római kori pihenőállomás maradványait azonosíthatták a dél-spanyolországi Córdoba tartományban, az egykori Mellaria városának közelében.
- A Córdobai Egyetem régészei geomágneses vizsgálatokkal, ásatás nélkül térképezték fel a mintegy 1290 négyzetméteres épületegyüttest, amelynek alaprajza a római mansiókéra emlékeztet.
- A felfedezés új információkkal szolgálhat a római kori közlekedésről és áruszállításról, az épület pontos korának és rendeltetésének meghatározásához azonban további kutatások szükségesek.
A Fuente Obejuna közelében található épületet a Córdobai Egyetem kutatói geomágneses felméréssel azonosították, amelynek segítségével ásatás nélkül is képet kaphattak a föld alatt rejtőző falak és helyiségek elrendezéséről. A mintegy 48 méter hosszú, 1290 négyzetméteres épületegyüttes alaprajza a római mansiók, vagyis az állami úthálózat mentén működő hivatalos pihenő- és szálláshelyek kialakítására emlékeztet. A Journal of Archaeological Science: Reports című tudományos folyóiratban bemutatott eredmények különösen jelentősek, mivel az Ibériai-félszigeten eddig viszonylag kevés ilyen létesítményt sikerült azonosítaniuk a régészeknek.
A feltételezett pihenőhely Mellaria ókori városának határában, a Cordubát, a mai Córdobát Emerita Augustával, vagyis Méridával összekötő fontos római út közelében helyezkedett el. Az útvonal a birodalom két jelentős tartományi központját kapcsolta össze, hiszen Corduba Hispania Baetica, Emerita Augusta pedig Lusitania fővárosa volt. A települést az Antoninus-féle útikönyv is említi, amely szerint Mellaria 52 római mérföldre feküdt Cordubától, így az újonnan azonosított épület elhelyezkedése összhangban áll az ókori forrásban szereplő úthálózattal.
A geomágneses vizsgálatok egy szabályos, téglalap alakú épület körvonalait rajzolták ki, amelyben nyolc, egyenként körülbelül 3,6 × 4 méteres helyiséget azonosítottak a kutatók. A szobák hasonló elrendezése az ausztriai Carnuntum és a svájci Vindonissa római kori út menti létesítményeinek szálláshelyeire emlékeztet, ami tovább erősíti a pihenőállomásként történő értelmezést. Az épület nyugati végében egy nagyobb, mintegy 44,8 négyzetméteres helyiséget is felfedeztek a szakértők, amelynek mérete a németországi Rottweil egyik római pihenőállomásán feltárt fürdőhelyiségekéhez hasonlítható, tényleges rendeltetése azonban egyelőre ismeretlen.
Az épületegyüttes másik jellegzetessége egy körülbelül 11 méter széles, nyitott belső terület, amely udvarként szolgálhatott az állatok, szekerek vagy az ideiglenesen tárolt áruk számára. A kutatók szerint a helyiségek szabályos elrendezése arra utal, hogy a létesítményt tudatosan, a római közlekedés és áruszállítás gyakorlati igényeinek megfelelően alakították ki. Az egyszerűbb építészeti megoldások alapján ugyanakkor nem feltétlenül magas rangú tisztviselők számára fenntartott, fényűző szálláshelyről lehetett szó, hanem egy elsősorban mindennapi feladatokat ellátó út menti pihenőhelyről.
A római mansiók fontos szerepet töltöttek be a birodalom közlekedési rendszerében, mivel szállást, ellátást és szükség esetén állatváltási vagy egyéb logisztikai lehetőségeket biztosíthattak az arra jogosult utazóknak. A mellariai épület akár a cursus publicus, vagyis a Római Birodalom hivatalos szállítási és hírközlési rendszerének részeként is működhetett, amely az állami tisztviselők, katonai személyek és hivatalos küldemények gyorsabb mozgását segítette.
Ez is érdekelhet
A felfedezéshez vezető kutatás egy hosszabb régészeti program része volt, amelynek során a szakemberek korábban légi felvételekkel, hőkamerás vizsgálatokkal, infravörös érzékelőkkel és lézeres távérzékeléssel is tanulmányozták az ókori települést. A legújabb felméréshez négy mágneses gradiométerrel és tűpontos műholdas helymeghatározó rendszerrel felszerelt eszközt alkalmaztak, amely a föld mágneses terének apró eltéréseit mérve tette láthatóvá az eltemetett épület alaprajzát. A módszer előnye, hogy a régészeti maradványok bolygatása nélkül szolgáltat információkat, ugyanakkor az épület pontos korát és az egyes helyiségek funkcióját önmagában nem képes meghatározni.
A felmérés során a főépület környezetében további, föld alatti építményekre utaló jeleket is észleltek, amelyek akár egy nagyobb út menti létesítményegyüttes részei lehettek. A római pihenőállomásokhoz gyakran istállók, raktárak, műhelyek, fürdők és ételkészítésre alkalmas helyiségek is tartoztak, így a további vizsgálatok ezek jelenlétére is fényt deríthetnek.
