Előkelő hölgyeket mintázó babákkal játszhattak a középkori Bakonyban
Egy késő középkori nőalakot ábrázoló, mindössze 7,2 centiméteres kerámiafigurát azonosítottak a Veszprém megyei Bánd közelében található Essegvár régészeti leletei között - számolt be róla a VEOL. A feltehetően a 15. század közepéről származó tárgy az úgynevezett Kruseler Puppen szobortípushoz tartozhat, amelynek képviselői Nyugat- és Közép-Európában viszonylag gyakoriak, Magyarországon azonban kifejezetten ritkának tekinthetők.
- Egy mindössze 7,2 centiméteres, késő középkori nőalakot ábrázoló kerámiafigurát azonosítottak a Veszprém megyei Bánd közelében található Essegvár régészeti leletei között.
- A feltehetően 15. század közepéről származó szobrocska a Kruseler Puppen típushoz tartozhat, amely Nyugat-Európában elterjedt volt, Magyarországon azonban ritkaságnak számít.
- A fej nélküli figura egy előkelő hölgyet ábrázol, ruházata és testtartása pedig a késő középkori női viselet jellegzetességeit őrzi.
A különleges lelet nem közvetlenül az ásatás során, hanem az idei feltárásból származó tárgyak utólagos, múzeumi feldolgozásakor került elő a vár déli épületszárnyának törmelékéből gyűjtött leletek közül. Nagy Szabolcs Balázs régész szerint a törtfehér színű, jól kiégetett agyagból készült szobrocska az idei kutatás egyik legérdekesebb eredménye, amely töredékessége ellenére számos jellegzetes részletet megőrzött.
A fej nélküli női torzó egy előkelő hölgyet ábrázol válltól térdig érő, késő középkori viseletben, medencetájékon összekulcsolt kezekkel, a korszak hasonló figuráira jellemző testtartásban. A régészek a ruházat, a méret, az alapanyag és az elkészítés technikája alapján az úgynevezett Kruseler Puppen típusba sorolják az alkotást, amely a 14. század közepétől a 15. század elejéig divatos, gazdagon fodrozott női fejkendőről kapta a nevét.
Az ilyen kerámiafigurák nem egyedi műalkotások voltak, hanem nagyobb mennyiségben, előre elkészített formák segítségével előállított tárgyak, amelyek készítése a mai sorozatgyártás korai előzményének tekinthető. A kézműveseknek a kialakított formák segítségével ugyanis nem kellett minden egyes szobrocskát külön megformázniuk, hiszen ugyanazzal a mintával számos, egymáshoz hasonló példányt készíthettek, jelentősen felgyorsítva ezzel az előállítás folyamatát. A bándi leleten is jól megfigyelhetők ennek a technikának a jellegzetességei: a figura részletgazdag elülső oldalát egyértelműen formába nyomták, míg csaknem teljesen lapos hátoldalát kézzel alakították ki, a kisebb díszítőelemeket pedig feltehetően külön felhelyezett agyagdíszekkel hozták létre. Ez az eljárás lehetővé tette, hogy a figurák viszonylag alacsony áron kerüljenek forgalomba, így nemcsak a tehetősebb rétegek, hanem akár a falusi lakosság számára is elérhetők lehettek. Hasonló figurákat nagy számban találtak német és németalföldi területeken, de Lengyelországból, Csehországból és Ausztriából is ismertek példányok, Sziléziában pedig helyi előállításukat is igazolták.
Ez is érdekelhet
A feltehetően külföldi műhelyben készült essegvári szobrocska a 15. század közepére keltezhető, és valószínűleg a vár déli épületszárnyának vagy a szomszédos toronynak valamelyik emeleti helyiségében használhatták. A kutatók szerint az ilyen figurákat elsősorban gyermekjátékként használhatták, amelyek segítségével a lányok a korabeli női szerepekkel ismerkedhettek. Ugyanakkor vallásos, erkölcsi tanulságokat közvetítő vagy akár erotikus jelentésük is lehetett, emellett dísztárgyként és bibliai jelenetek megjelenítéséhez is használhatták őket.
