A Bastille históriája

Az épület múltja

Az ostrom előtt

A Bastille építését még 1369-ben rendelte el V. Károly francia király, akit Bölcs Károlynak neveztek. Valóban bölcs lehetett, mert sikerült rávennie a rendi gyűlést, hogy annyi adót szavazzon meg számára, amennyiből újjászervezheti hadseregeit és megerősítheti városait. Ekkoriban - a százéves háború harminckettedik esztendejében - nagy szükség is volt a főváros megerősítésére, mert az angolok sorra aratták győzelmeiket Franciaország területén.

A Bastille Párizs keleti kapuját védelmezte. Neve erődöt, bástyát jelent. 1370-ben kezdték meg az építését, és 1383-ban, VI., azaz Együgyű Károly uralkodása idején fejezte be Hugues Aubriot, a párizsi kereskedők elöljárója. A hagyomány szerint egyébként ő lett az erőd első foglya. A francia történelem polgárháborús időszakaiban, amikor a király kiskorúsága vagy tehetetlensége miatt a központi hatalom meggyengült, a fővárossal együtt a Bastille is gyakran gazdát cserélt. A Caboche-lázadás idején például, 1413-ban a párizsi nép foglalta el. 1418-ban a burgundiai párt, majd két év múlva a megszálló angol csapatok kezére került, akiket csak 1436-ban, a százéves háború vége felé sikerült elűzni az erődből és a fővárosbó1. A XVI. századi vallásháborúk utolsó szakaszában, 1588-ban a Guise herceg vezetése alatt álló katolikus Liga foglalta el, és a következő évben hatvan, megbízhatatlannak tekintett parlamenti tanácsost zárattak a Bastille börtöneibe. Miután IV. Henrik király 1594-ben bevonult Párizsba, az erőd kormányzójává miniszterét, a híres Sully herceget nevezte ki, aki az ország pénzügyeinek újjászervezése során a saját számára is nagy vagyont halmozott fel.

A forradalom fordulópontjai

1789. máj. 5. 1614 óta összeül az első rendi gyűlés 1789. júl. 12. Új közhatalom alakul Párizsban 1789. júl. 14. A Bastille eleste 1789. aug. 4. A kiváltságosok lemondanak előjogaikról 1789. okt. 5. Az asszonyok menete Versailles-ba 1791. jún. 20. XVI. Lajos megszökik 1791. aug. 26. Kihirdetik az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatát 1792. ápr. 20. Francia hadüzenet Csehország és Magyarország királyának 1792. aug. 10. A Tuilériákat ostrommal beveszik 1792. aug. 13. La Fayette átáll az osztrákokhoz 1792. szept. 20. francia győzelem Valmynál 1793. jan. 21. Kivégzik Capet Lajost 1793. jún. 2. A jakobinusok átveszik a hatalmat 1793. szept. 17. Megszavazzák a gyanúsak törvényét 1794. júl. 27. Robespierre bukása

A bíboros

A XVII. század közepén, az úgynevezett Fronde-lázongásokkal a francia főnemesség megkísérelte visszaszerezni politikai hatalmát, amelytől az abszolút monarchia megfosztotta. 1652. július 2-án a Bastille tornyairó1 Montpensier hercegnőnek, az elűzött király unokanővérének parancsára ágyútűzzel fogadták a Párizs visszafoglalásáért harcoló királyi csapatokat.

Ez volt az utolsó fegyveres akció az erőd környékén - Párizs terjeszkedésével a Bastille hamarosan minden katonai jelentőségét elveszítette. A francia főváros kinőtte a régi városfalakat, a Bastille városvédő erődből fokozatosan állami börtönné változott. Innen kísérték utolsó útjára a IV. Henrik ellen összeesküvő Biron herceget, ide záratta főnemesi ellenfeleit Richelieu bíboros, és ide került Nicolas Fouquet, XIV. Lajos sikkasztással vádolt pénzügyi főintendánsa is. A Bastille-ban raboskodott 1698-tó1 1703-ig a legendás Vasálarcos, akinek a hagyomány által vasnak tekintett, de valójában bársony álarca mögött valószínűleg az itáliai Matteolinak, XIV. Lajos titkosügynökének az arca rejlett. Az előkelő politikai foglyok és főnemesi összeesküvők helyét a XVII. század végétől meggondolatlan írók, engedetlen katonatisztek, javíthatatlan párbajhősök, protestánsok, janzenisták és hamisítók foglalták el - közrendű, "közönséges" bűnözők csak a párizsi börtönök rendkívüli túlzsúfoltsága idején juthattak be a Bastille-ba.

1. Az épület múltja
2. Prominens rabok
3. A forradalom előtt egy nappal
4. 1789. július 14.