Különálló lakóházakban élhettek egy középkori angol kórház leprásai

Anglia egyik legrégebbi és legnagyobb középkori leprakórházának maradványait vizsgálják a régészek Lincoln városában, ahol újabb épületek nyomait azonosították. A csaknem ötszáz éven át működő intézményben egyszerre akár húsz beteget is elláthattak, akik feltehetően különálló, saját udvarral rendelkező lakóépületekben éltek. A felfedezés új információkkal szolgálhat arról, milyen körülmények között gondoskodtak a leprás betegekről a középkori Angliában, és kik engedhették meg maguknak az intézményi ellátást.

A Londontól mintegy 225 kilométerre fekvő Lincoln South Common nevű területén egykor az Ártatlan Szentek Kórháza (Hospital of the Holy Innocents) működött, amelyet a 11. század végén vagy a 12. század elején alapítottak. Az intézmény Anglia legrégebbi és legnagyobb középkori leprakórházai közé tartozott, és közel öt évszázadon keresztül fogadta a betegeket. A brit Time Team régészeti televíziós műsor szakemberei a közelmúltban háromnapos feltárást végeztek a helyszínen, amelynek során középkori falmaradványokat és feltehetően lakóhelyiségként használt épületek nyomait fedezték fel.

A régészek ezúttal olyan kisebb, négyzetes alaprajzú építmények maradványait azonosították, amelyekre korábban nem találtak példát a területen. A szakemberek feltételezése szerint a feltárt építménymaradványok olyan kisebb, egymástól elkülönülő lakóházakhoz tartozhattak, amelyekben a betegek külön-külön vagy kisebb csoportokban élhettek. Az egyes épületekhez saját, körülkerített udvarok is kapcsolódhattak, amelyek lehetőséget biztosíthattak arra, hogy a lakók a közös intézmény területén belül is rendelkezzenek bizonyos fokú személyes élettérrel.

A Lincoln Egyetem professzora, Carenza Lewis szerint a korabeli dokumentumok alapján az intézmény egyszerre legfeljebb húsz beteget fogadhatott be. A fennmaradt források kisebb, elkerített földterületekre is utalnak, amelyekhez különálló épületek tartozhattak. A kutató ezek alapján úgy véli, elképzelhető, hogy a betegek egy-egy apró házban laktak, amelyhez saját udvar kapcsolódott. Az ilyen kialakítás jelentősen eltérhetett attól a képtől, amelyet ma a középkori betegek elhelyezéséről általában elképzelünk.

Lewis arra is felhívta a figyelmet, hogy a kórházba való bekerüléshez feltehetően megfelelő anyagi háttérre volt szükség. A professzor szerint azok, akik elegendő pénzzel rendelkeztek, akár meg is vásárolhatták, hogy az intézményben éljenek és ellátásban részesüljenek. A középkori leprakórházak tehát nem feltétlenül voltak minden beteg számára egyformán hozzáférhetők, és a társadalmi, illetve vagyoni különbségek az intézményi ellátás lehetőségeit is befolyásolhatták.

A Time Team című műsor megalkotója, Tim Taylor szerint Lincoln rendkívül gazdag régészeti múlttal rendelkezik, a most vizsgált terület pedig lehetőséget kínál arra, hogy a város történetének egy kevésbé ismert fejezetét is feltárják a szakértők. A kutatás különösen értékes lehet a középkori betegellátás és a leprával élők társadalmi helyzetének megismerése szempontjából, hiszen a fennmaradt épületmaradványok olyan részleteket is megőrizhettek, amelyekről az írott források nem számolnak be.

A lincolni felfedezés nem az egyetlen olyan közelmúltbeli régészeti eredmény, amely Anglia középkori kórházainak történetére világít rá. Tavaly York városában egy úttest beszakadásának köszönhetően kerültek elő egy másik jelentős egészségügyi intézmény maradványai. A szakemberek szerint az épületrészek feltehetően a Szent Lénárd Kórházhoz (St. Leonard's Hospital) tartoztak, amely Észak-Anglia egyik legnagyobb középkori kórháza volt. A feltárt maradványokat a 12–13. századra keltezték.

A lincolni kutatók abban bíznak, hogy a további feltárások segítségével pontosabban rekonstruálhatják az Ártatlan Szentek Kórházának egykori felépítését és működését. A különálló lakóépületek és az azokhoz kapcsolódó udvarok nyomai arra utalhatnak, hogy az intézményben élő betegek bizonyos fokú önállósággal rendelkezhettek. A felfedezés így nemcsak egy csaknem ötszáz évig működő középkori kórház történetét egészítheti ki, hanem a leprás betegek mindennapjairól és társadalmi helyzetéről alkotott képünket is árnyalhatja.