Ősi fehérje árulkodik a korai emberek eszközhasználatáról
Egy 60 ezer éves dél-afrikai régészeti lelőhely okkeres felszínén antilopból származó kollagént azonosítottak a kutatók. A felfedezés arra utal, hogy az állati eredetű anyagok kapcsolatban állhattak az okker használatával, és új módszert kínál a korai Homo sapiens mindennapi és technikai tevékenységeinek vizsgálatához.
- A kutatók egy dél-afrikai, 60 ezer éves lelőhelyen a közönséges jávorantilopból származó kollagént azonosítottak.
- A fehérje jelenléte arra utal, hogy állati eredetű anyagok és okker kerülhettek kapcsolatba egymással.
- A paleoproteomikai vizsgálat olyan ősi biológiai nyomok kimutatását is lehetővé teheti, amelyek szabad szemmel már nem láthatók.
Egy 60 ezer éves dél-afrikai régészeti lelőhely okkeres felszínén antilopból származó kollagént találtak a kutatók. A felfedezés új bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a középső kőkorszakban az állati eredetű anyagok kapcsolatban állhattak az okker használatával.
A vizsgálat a Klipdrift-komplexumban zajlott, a dél-afrikai De Hoop természetvédelmi terület part menti szikláinál. A kutatócsoport a közönséges jávorantilop (Taurotragus oryx) I. típusú kollagénjét azonosította az ősi üledékmintákban. A fehérje jelenléte alapján elképzelhető, hogy az állati eredetű anyagokat szándékosan keverték az okkerhez, de az is, hogy okkerrel kezelt antilopbőrök kerültek a területre. A lelet önmagában nem dönti el, melyik magyarázat a helyes.
A kutatók paleoproteomikai vizsgálattal jutottak az eredményre. Ez a módszer ősi fehérjék elemzésére szolgál, és olyan biológiai nyomokat is feltárhat, amelyek a régészeti leleteken már nem láthatók. Az üledékből kivont fehérjéket folyadékkromatográfiával és tandem tömegspektrometriával elemezték, majd az így kapott fehérjetöredékeket adatbázisokkal vetették össze, hogy meghatározzák eredetüket.
Ez is érdekelhet
Az okker és a szerves anyagok kapcsolatára utaló bizonyítékok különösen ritkák Afrikában. A mostani eredmény ezért új lehetőséget teremt annak kutatására, hogyan használták a korai emberek az okkert mindennapi és technikai tevékenységeik során, illetve volt-e szerepe bizonyos szimbolikus gyakorlatokban.
A vizsgálat azt is megmutatja, hogy a paleoproteomika az olyan környezetekben is értékes információkkal szolgálhat, ahol az ősi DNS ritkán marad fenn. A módszer segítségével a régészek az emberi tevékenység olyan nyomait is tanulmányozhatják, amelyek hagyományos régészeti eszközökkel nehezen lennének kimutathatók.
