Érintetlen római gyerekszarkofágot tártak fel Konstanca területén

Egy kivételesen jó állapotban fennmaradt, teljesen érintetlen római kori gyerekszarkofágot tártak fel romániai régészek az ókori Tomis városának egykori nekropoliszában. A leletegyüttes megtalálását és felnyitását a Konstancai Nemzeti Történeti és Régészeti Múzeum (MINA) munkatársai jelentették be egy hivatalos sajtótájékoztató keretében. A mintegy 1800 éves, bontatlan kőkoporsó ritka bepillantást enged a Fekete-tenger partvidékén élt jómódú római polgárok temetkezési szokásaiba.

A régészeti feltárást a jelenlegi Konstanca város Flămânda elnevezésű területén, az ókori településközponttól nagyjából másfél kilométerre végezték. A kőből faragott síremlék az egykori temetkezőhely legészakibb pontján, a Tomist és Hisztriát összekötő forgalmas római út közvetlen közelében feküdt.

Constantin Băjenaru régész tájékoztatása szerint az elhelyezkedés arra utal, hogy a terület egy tehetősebb helyi család temetkezési helye lehetett. Ezt a feltételezést erősíti, hogy a kutatók néhány évvel korábban egy téglából épített elit sírt is azonosítottak a közvetlen környezetben, amely a két világháború között részben megsemmisült. A felnőtteknek szánt kőkoporsók viszonylag gyakoriak a térségben, az érintetlen gyermeksírok felbukkanása azonban kiemelkedően ritka jelenségnek számít a régészeti gyakorlatban.

A szakemberek a szarkofág azonosítását és laboratóriumi körülmények közé szállítását követően egy különlegesen jól konzerválódott belső teret tártak fel. A vastag kőfalak és a gondos lezárás megóvták a belső tartalmat az évezredek során, így a kutatók egy épen maradt fakoporsót emelhettek ki a sírból.

A maradványok vizsgálata során a régészek a halotti lepel foszlányait, növényi maradványokat, valamint a gyermek haját is megtalálták. A leletegyüttes virágfüzéreket is tartalmazott, amelyek az ókori római temetkezési rítusok szerves részét képezték. A szerves anyagok, köztük a fa és a növényi rostok megmaradása önmagában is jelentős tudományos értékkel bír.

A temetkezési mellékletek pontosabb képet adtak az elhunyt gyermek koráról és társadalmi státuszáról. A sírkamrában elhelyezett játékok között egy fából faragott kakas, valamint egy lovacskát formázó csörgő is helyet kapott, amelyeken a korabeli festék nyomai is megfigyelhetők. Az ékszerek sorát két bronzkarperec és két, szintén bronzból készült bulla gyarapította.

A gömb alakú, üreges nyakéket az ókori római hagyományok szerint a szabadon született fiúgyermekek viselték védelmező amulettként, egészen a férfikor eléréséig. A mellékletek jellege és a csörgő mérete alapján a kutatók megállapították, hogy a szarkofágba egy négyévesnél fiatalabb kisfiút temettek el a Kr. u. 2. vagy a 3. század folyamán.

A leletanyag jelentősége messze túlmutat az egyszeri felfedezésen, mivel a csontokon és a szerves maradványokon elvégezhető modern vizsgálatok a régió teljes demográfiai történetét pontosíthatják. Az elmúlt tizenkét év során a kutatók mintegy hatszáz sírt tártak fel ezen az ezer éven át használt temetkezőhelyen. A szakemberek a most megtalált emberi maradványokat DNS-vizsgálatnak és radiokarbonos kormeghatározásnak vetik alá.

Ana Hamat régész hangsúlyozta, hogy az érintetlen sírkamra időkapszulaként működik, amely hiteles információkat szolgáltat az 1800 évvel ezelőtti mindennapokról. Az eredmények rávilágíthatnak arra, hogy az ókori Tomis lakossága milyen genetikai és etnikai összetétellel rendelkezett a császárkor időszakában.

Tomis városa a Fekete-tenger nyugati partvidékének egyik legfontosabb gazdasági és kulturális központja volt az ókorban. A települést eredetileg görög telepesek alapították a Kr. e. 6. században, majd a római terjeszkedés révén a birodalom Moesia provinciájának részévé vált. A város a Kr. u. 1. század elején került az európai történelem fókuszába, amikor Augustus császár ide száműzte Ovidius római költőt. A település a Kr. u. 2. és 3. században élte egyik virágkorát, amit a Hisztria és más fontos kereskedelmi központok felé vezető, jól kiépített úthálózat is elősegített. A most feltárt szarkofág gazdagsága pontosan tükrözi azt a gazdasági prosperitást, amely a római uralom alatt jellemezte a fekete-tengeri kikötővárosok középosztályát.