Modern bűnügyi technikákkal vizsgálták meg a brutális római gyilkosság nyomait

Kétezer éves, kegyetlen gyilkosság részleteit rekonstruálták a hollandiai Velsen ókori római erődjének területén talált emberi maradványok alapján. Az interdiszciplináris kutatás eredményeit a Leideni Egyetem régészei a "Victims of Violence from the Early Roman Fort Velsen" című, újonnan megjelent tudományos kötetben publikálták. A modern igazságügyi és oszteoarchéológiai technikák alkalmazásával a szakemberek nemcsak a halál okát, hanem az áldozat származását és a bűntény körülményeit is pontosították.

A régészeti rejtély története 1977-ben kezdődött, amikor amatőr régészek feltárták a velseni erőd területén található egyik ókori kutat. Az akna alján egy majdnem teljesen ép férficsontvázra bukkantak, amely mellett egy katonai övet, egy tőrt, egy gyűrűt, egy fibulát és egy római szandált is azonosítottak.

A késő vaskorból és a kora római korból rendkívül kevés épen maradt csontváz ismert, így a leletegyüttes már a felfedezésekor is kiemelkedő tudományos értékkel bírt. A kutatók és a történészek évtizedeken keresztül próbálták megfejteni, milyen körülmények vezettek a férfi halálához, de a korabeli technológia nem tett lehetővé precíz rekonstrukciót.

A megoldatlan ügy aktáit a közelmúltban Carol van Driel-Murray és Mark Driessen régészek nyitották meg újra egy széles körű egyetemi kutatási program keretében. A szakemberek háromdimenziós képalkotó eljárások, valamint orvosszakértői módszerek segítségével vizsgálták meg a csontokat.

Az elemzések során nagyszámú szúrásnyomot azonosítottak a mellkas belső részén és a medencecsonton. A sérülések alakjából megállapították, hogy a sebeket nagy valószínűséggel egy római katonai tőrrel ejtették. A szakértői vélemények alapján a szúrások száma rendkívüli brutalitásra és célzott bosszúra utal, ami szinte teljesen kizárja, hogy az áldozat egy hagyományos harci cselekmény során vesztette életét.

Az áldozat személyazonosságának felderítése érdekében a csapat elvégezte a fogzománc izotópos elemzését is. Bár a férfi a mintegy 1,9 méteres magasságával és robusztus testalkatával a korban meglepően nagydarabnak számított, az izotópok egyértelműen dél-európai gyermekkorra utalnak. Ez az eredmény megcáfolta az 1980-as évek azon elméletét, miszerint a halott egy helyi fríz harcos lett volna. A mellette talált tárgyak, köztük a kopott tőr és a különböző darabokból összeállított katonai öv arra engednek következtetni, hogy egy egyszerű legionárius lehetett. Ugyanakkor a tőr hüvelye gazdagon díszített római ötvösmunka volt, amely bizonyos fokú anyagi jólétről tanúskodik.

A felfedezést a kutatók már korábban is megpróbálták összekapcsolni a rendelkezésre álló írott forrásokkal. Tacitus római történetíró az Évkönyvek című munkájában beszámolt arról, hogy a frízek Kr. u. 28-ban fellázadtak a rómaiak által kivetett magas adók miatt. A történészek sokáig úgy vélték, hogy a velseni erőd katonája is ennek a konfliktusnak esett áldozatul.

Driessen és Van Driel-Murray ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy az írott források és a régészeti leletek sokszor eltérő képet mutatnak. Míg a korabeli szövegek alapján a rómaiak a felkelés után kivonultak a Rajnától északra fekvő területekről, a régészeti leletek jóval tartósabb katonai jelenlétre utalnak a térségben.

A kötet szerzői éppen a történeti bizonytalanságok miatt nem szűkítették le a vizsgálatot egyetlen kizárólagos magyarázatra. Az interdiszciplináris elemzés több lehetséges forgatókönyvet is felvázol az ókori bűnténnyel kapcsolatban. Elképzelhető, hogy a katonát az adóterhek miatt dühös helyiek ölték meg az erőd elleni támadás során, vagy felmerült annak a lehetősége is, hogy dezertálásért végezték ki a felettesei.

A kutatók a sérülések jellege alapján jelenleg azt tartják a legvalószínűbbnek, hogy az áldozattal a saját bajtársai végeztek egy fegyelmi vétség vagy belső konfliktus megtorlásaként. A vizsgált csontváz jelenleg a leideni Holland Nemzeti Régiségmúzeum raktárában található, és a tervek szerint a jövőben a római korról szóló állandó kiállítás része lesz.