Kivégzett győri várkapitányhoz köthető egy most azonosított középkori kódex

Ritka, 15. századi középkori kódexet azonosítottak a hazai szakemberek, amely szoros szálakkal kötődik a tizenöt éves háború egyik legismertebb győri várkapitányához. A különleges könyvészeti emlék felbukkanásáról és a kötet előzetes vizsgálatáról az Országos Széchényi Könyvtár adott ki hivatalos tájékoztatást. A liturgikus művet egy lengyel műgyűjtő bocsátotta az intézmény rendelkezésére, a benne található nyomok pedig egyértelmű magyarországi eredetre és használatra utalnak.

A lengyel könyvgyűjtő tulajdonában lévő ismeretlen misekönyv elsőként a kalendáriuma alapján keltette fel a szakértők figyelmét. A kötet naptárában a három magyar szent király napja piros betűs ünnepként szerepel, ami a magyarországi használatot valószínűsítette.

A könyv előtáblájának belső oldalán az ausztriai Stetteldorf am Wagramban található Juliusburg kastély könyvtárának ex librise látható. Ez a bejegyzés a Hardegg grófok címerét is ábrázolja, ami fontos támpontot nyújtott a kötet útjának rekonstruálásához. A Bécstől ötven kilométerre fekvő rezidenciát II. Julius von Hardegg építtette 1588-ban.

A kódex belsejében a kutatók egy könyvjelzőként használt, vélhetően egykorú levéltöredéket is felfedeztek. A dokumentumot egy János nevű plébános írta Salánki Ágoston győri püspöknek, aki 1445 és 1465 között állt az egyházmegye élén. A levél írója valamilyen hivatalos engedélyt kérelmezett a főpaptól, ami egyértelmű földrajzi kapcsolatot teremtett Győr városával.

A Hardegg család és a győri püspök nevének együttes felbukkanása kezdetben arra utalt, hogy a kötet szorosan a Rába-parti városhoz kötődik. A misekönyv alaposabb vizsgálata azonban ennél összetettebb eredetet rajzolt ki a kutatók számára.

A liturgikus gyakorlat elemzése során kiderült, hogy a kötet a magyarországi és a stájerországi egyházi hagyományok keveredését mutatja. A középkori stájer területek magukba foglalták a mai Szlovénia egy részét is, ami a déli és nyugati kulturális hatások találkozását jelzi. A szakemberek ebből arra következtettek, hogy a könyvet a Magyar Királyság nyugati határszélén, a határ valamelyik oldalán másolhatták.

A kötetet vélhetően egy olyan nyugati határszéli plébánián használták a misézések során, ahol a Hardegg családnak is komoly birtokai feküdtek. Egy másik lehetséges forgatókönyv szerint a kódex Hardegg Ferdinánd várkapitánysága idején a főtiszt környezetében volt, és rajta keresztül jutott el az újonnan épült ausztriai kastély könyvtárába.

Hardegg Ferdinánd a 16. század végi oszmán-Habsburg konfliktusok egyik legellentmondásosabb katonai vezetője volt. A tizenöt éves háború idején, 1594-ben ő irányította Győr várának védelmét a hatalmas túlerőben lévő oszmán seregekkel szemben. A dunántúli végvárrendszer kulcsának számító erődítmény heves ostroma során a védők kilátástalan helyzetbe kerültek. Hardegg végül a szabad elvonulás fejében feladta a várat, amivel ideiglenesen megnyitotta a törökök útját a császárváros, Bécs felé. Az udvari haditanács a tettét árulásnak minősítette, és a főtisztet 1595-ben Bécsben nyilvánosan lefejezték.

A magyarországi középkori kódexállomány jelentős része megsemmisült a hódoltság és a folyamatos háborúskodás évszázadai alatt. A kolostorok és püspöki központok könyvtárait a hadakozó csapatok gyakran feldúlták, a pergamenre vagy papírra írt kötetek pedig elpusztultak, esetleg külföldre kerültek. A 21. században már rendkívül ritkán fordul elő, hogy korábban ismeretlen, a Magyar Királysághoz köthető középkori kéziratok bukkanjanak fel a műkincspiacon vagy magángyűjteményekben. Az ehhez hasonló felfedezések alapvető fontosságúak a hazai könyvkultúra és az egyházi liturgia történetének kutatásában. A lengyel műgyűjtő esete is bizonyítja, hogy a nemzetközi magánarchívumok máig rejthetnek értékes, a magyar történelem szempontjából jelentős forrásokat.