Újságcikken alapult a kesztölci köztársaság legendája

Egy tót falu a 20. század viharaiban

Kesztölc az Esztergom felé vezető 10-es út mentén fekszik, a külvilágot egy négy kilométeres bekötőúton lehet elérni. A falu a középkorban az esztergomi érsekség borellátója volt, a kora újkorban az esztergomi oszmán helyőrség tagjai gyakran járhattak itt, talán ennek köszönhető a sok Kara nevű család. A törökök kiűzése után szlovákok költöztek a faluba, a kesztölciek egy igen ritka dialektust beszélnek, de a helyiek ragaszkodnak ahhoz, hogy nem a szlovák, hanem a tót az anyanyelvük. Kesztölc elhelyezkedése és tót lakosai miatt sokkal zártabb volt a környékbeli falvaknál, és ennek következményei több helyen megfigyelhetők.

Kesztölc sajátos gazdasági helyzettel rendelkezett: a lakosok a földművelés mellett bányászattal is foglalkoztak. Ez utóbbi munkaterület baloldali közegnek számított, így a bányászok közül többen részt vettek az 1916-os dorogi sztrájk szervezésében, de sokan a Tanácsköztársaság idején is szerepet vállaltak. A két világháború között a bányászok ügyesen védték ki a gazdasági nehézségeket, Franciaországban vagy Belgiumban dolgoztak. Ezt azonban nem tekintették kivándorlásnak hiszen csak a helyzet normalizálódásáig akartak kint maradni. Az utolsó kesztölci 1941-ben tért vissza. Az 1946-os magyar-csehszlovák lakosságcsere a települést is érintette: összesen 128 családfő hagyta el a települést.

A bányászat miatt a baloldali gondolkodásnak nagy hagyományai voltak a településen. Két kesztölci a spanyol polgárháborúban is részt vett, az 1938-ban megalakult Bányamunkások Helyi Csoportja pedig szakszervezetként funkcionált. Az agitálók közül többen a rendőrség érdeklődésének a homlokterébe kerültek, egyesek szerint a település a Horthy-korszakban a "Kis Moszkva" elnevezést is kiérdemelte. 1944-ben a kesztölciek partizáncsoportot szerveztek, az osztag a Pilis-hely barlangjaiban bujkált. A szovjet csapatok érkezését mindenki nagy örömmel várta, a valóság keserű volta azonban mindenkit megdöbbenéssel töltött el: a falut a szovjetek teljesen kirabolták és minden élelmet elvittek. 300-400 embert málenkij robotra is elvittek, a gyűjtőtáborok embertelen körülményei miatt nagyon sokan haltak meg. A kommunista hatalomátvétel tovább keserítette a helyiek életét: a beszolgáltatások, az erőszakos kollektivizálás már-már az egzisztenciájukban fenyegette őket.

Ez növekvő engedetlenséghez vezetett a baloldali gondolkodással (egykor) szimpatizáló faluban. 1951-ben néhány falubeli összeesküvést szervezett, a leleplezés után egy embert ki is végeztek. Egy évvel később nagyobb létszámban fogtak össze, és akciókat hajtottak végre. Mivel a front idején a kesztölciek minden fegyvert összeszedtek, a kiszálló ÁVH rögtön fegyveres összeesküvés ügyében kezdett el nyomozni. A vallatási módszereket jól mutatja a letartóztatottakból kiszedett információk valóságtartalma. A hatóságok kirakatpert kívántak kreálni, az elfogott szervezkedők száját előre gyártott mondatok hagyták el. A sorokat olvasva egy nagy amerikai támadás várható, amelyet Nyugat-Németországban felfegyverzett csendőrök és nyilasok vezetnek majd. Az ítéletek súlyosak voltak, két embert halállal, többeket több évi börtönnel sújtottak.

1. Egy tót falu a 20. század viharaiban
2. A forradalom valósága és az ellenforradalom legendája