Kétségbe vonták Shakespeare szerzőségét
A Globe Színház egykori művészeti igazgatója szerint nem is William Shakespeare írta a neki tulajdonított műveket.
A dokumentumoktól az öntömjénezésig
A híres színész és színpadi rendező, Sir Derek Jacobi és Mark Rylance, a Globe Színház korábbi művészeti igazgatója nemrég hivatalos nyilatkozatban adtak hangot kétségeiknek. Új bizonyítékok ugyan nem kerültek elő, de a Brunel Egyetem Shakespeare mesterképzése miatt újra fellángolt a régi vita. A probléma Stratford-upon-Avonig nyúlik vissza, ahol valóban született egy William Shakespeare nevű férfi, aki Londonban színészként kereste a kenyerét. A kérdés azonban az, hogy ez a Shakespeare megegyezik-e a Hamlet, Rómeó és Júlia, valamint a Lear király szerzőjével. A BBC cikke alapján megmutatjuk, hogy a két tábor szerint milyen érvek szólnak az elmélet ellen és mellett.
A történelmi dokumentumok kérdése
Ortodoxok: `Onnan tudjuk, hogy a stratfordi William Shakespeare írta William Shakespeare műveit, mert ez a név olvasható a művek nyomtatott kiadásain. Ezenkívül élete során számos más ember is neki tulajdonította ezeket a műveket, semmi bizonyíték nincs arra, hogy bárki kételkedett volna a szerző személyében, vagy az irodalmi körökben bárki mást illettek volna ezzel a névvel. A kor többi drámaírójáról és költőjéről is pontosan ugyanilyen bizonyítékokkal rendelkezünk` - állítja David Kathman, chicagói kutató, aki saját weboldalt nyitott a kérdésről.
"Rengeteg hiteles bizonyíték - címlapok, színdarabok, költemények különböző kiadása - szól arról, hogy egy William Shakespeare nevű férfi írta a műveket. Sok szerző hivatkozik rá" - mondja Kate Rumbold, a Shakespeare Intézet munkatársa.
Kételkedők: "Semmi sem bizonyítja a stratfordi Shakespeare kapcsolatát az írással. A kor minden más írójának esetében vannak feljegyzések és bizonyítékok arra nézve, hogy írással foglalkoztak. Shakespeare-ről, az íróról, azonban semmilyen bizonyíték nem maradt fenn. Egyetlen kézirata sincs meg, és semmilyen levelezésnek nem maradt nyoma. Egyetlen feljegyzés sincs arról, hogy íróként dolgozott volna, ellenben mintegy 70 irat említi színészként vagy pénzkölcsönzőként" - állította William Leahy, a mesterképzés vezetője.
"A korszak többi szerzőjével ellentétben egyetlen kézirat sem maradt fenn Shakespeare saját kézírásával. Semmilyen irodalmi természetű dolgot nem ismerünk, ami összekapcsolhatná a Stratfordban született Williamet a 'Shakespeare-művek' szerzőjével" - állítja Matthew Cossolotto, a Shakespeare Oxford Society elnöke.
Az egyetemi képzettség hiánya
Ortodoxok: "Tisztázni kell néhány kérdést Shakespeare családi hátterével kapcsolatban. Shakespeare nem számított szegény közembernek. Apja Stratford, a kor virágzó mezővárosának polgármesteri tisztségét töltötte be. Shakespeare megfelelő családi háttérrel rendelkezett, a stratfordi középiskolában pedig intenzív és alapos oktatásban volt része. Valójában kevés nemesnek sikerült irodalmi sikereket elérnie, de a Shakespeare-éhez hasonló képzettséggel rendelkezők, mint például Ben Johnson, rögtön sikeressé váltak" - állítja Stuart Hampton-Reeves, a brit Shakespeare Szövetség vezetője.
Kételkedők: "Származásától függetlenül lehetett jó neveltetése és rendkívüli tudása, de semmilyen feljegyzés nem utal erre. Járhatott a stratfordi középiskolába, de bizonyíték nincs rá, és ha járt is, az mindössze hat évig tartott. A színdarabokban megmutatkozó tudásszint nem jelenti azt, hogy arisztokrata származásúnak kellett lennie, sokkal valószínűbb, hogy a művek egyetemi végzettségű tollforgatók kezéből kerültek ki" - véli Leahy. "Semmilyen bizonyítékkal nem rendelkezünk arról, hogyan szerezte meg a stratfordi William azt a nyelvi és kulturális tudást, amely a 'shakespeare-i' művek megírásához kellett" - állítja Cossolotto.
Sehol nincs utalás a saját életére
Ortodoxok: "Londoni közönségnek írt, nem a stratfordinak, ezért olyan témákat választott, amelyek a fővárosiak számára voltak érdekesek. Nem lehetett napi témákat érinteni, társait gyakran éppen emiatt letartóztatták, ahogyan ő maga is majdnem börtönbe került. A darab cselekményének Itáliába vagy Veronába helyezésével elkerülhette a cenzúrát. Műveiben megtalálható jónéhány személyes utalás is: A makrancos hölgy helyszíne Warwickshire-re utal, A windsori víg nőkben pedig találunk egy Anne és egy William nevű szereplőt" - álítja Hampton Reeves.
Kételkedők: "Különös, hogy egyetlen utalás sem történik szülővárosára, de 13 darab játszódik Itáliában. Az is furcsa, hogy végrendeletében egyetlen könyvet sem említett meg, lányai pedig írástudatlanok voltak. Érthetetlen, hogy a könyvek és a tanulás szerelmese ennyire elhanyagolta lányai nevelését. Rengeteg időt töltött Londonban, és ez tökéletes lehetőséget biztosított volna számára a családjával való levelezésre, de ennek nincs nyoma" - mondja Leahy.
A kora újkori kivagyiság, avagy a több szerző kérdése
A művek szerzője Edward de Vere, Oxford 17. grófjaOrtodoxok: De Vere 1604-ben halt meg, 10 évvel `A vihar` keletkezése előtt. Az oxfordi gróf támogatói azt mondják, hogy a darabokat halála után publikálták, de elég nehezen hihető, hogy a Lear királyt Jakab király 1603-as trónrakerülése előtt írták volna. `Mi kapcsolja De Vere-t vagy bárki mást a műhöz? Nincs ilyen dokumentum. Amíg ez a kapcsolat nem bizonyítható, addig csak mellékes érv lehet` - mondja Hampton Reeves.
Kételkedők: `Több Shakespeare műben is szerepelnek olyan karakterek vagy részletek, amelyek De Vere életére utalnak, és ez az ő szerzőségét támasztja alá. Shakespeare mélyreható ismeretekkel rendelkezett a jogról, Itáliáról, idegen nyelvekről, heraldikáról, zenéről, hajózásról, udvari illemszabályoikról, intrikákról és a hadviselésről. Oxford grófjának neveltetése, külföldi utazásai és élettapasztalata sokkal inkább megfelel a 'Shakespeare' műveiben megmutatkozó ismeretanyagnak` - véli Cossolotto. De Vere költészetének és színdarabjainak minőségét gyakran méltatták, de neve alatt egyetlen mű sem jelent meg.
Ortodoxok: Shakespeare más drámaírókkal is együtt dolgozott, a Machbeth-et például más szerzőkkel közösen írta. De az általa írt részek nem téveszthetők össze a többi szerző, pl. Francis Bacon, munkájával. "Abban a korban a drámákat többen is írhatták, és Shakespeare szívesen adaptált és javított föl műveket. A Hamlet például 10 évig hányódott, míg Shakespeare kezébe került. Az V. Henrik és a Lear király is javításra szorult, és tudjuk, hogy George Wilkins is a munkatársai közé tartozott. Tehát nem mondhatjuk, hogy minden darab az ő műve" - mondja Hampton Reeves.
Kételkedők: "Én a több szerzős elmélet híve vagyok. Nem hiszem, hogy minderre egyetlen ember képes lenne. Úgy gondolom, hogy valószínűleg De Vere volt a legfontosabb társszerző" - nyilatkozta Sir Derek Jacobi. "Saját elméletem szerint Shakespeare alapvetően színházi vállalkozó volt. Néhány szöveg hozzá került, kiadta őket másoknak átdolgozásra vagy befejezésre, és lehet, hogy maga is dolgozott rajtuk. Megírták és újraírták, halála után pedig összegyűjtötték őket, néhányon rajta volt a neve, néhányon nem. Ez jelentette az üzleti kockázatot" - mondja Leahy.
További érvek és feltételezések
Ortodoxok: "A Stratford-upon-Avonban született William Shakespeare annak a társulatnak a színésze volt, amely William Shakespeare darabjait játszotta, és abban a színházban volt részesedése, amelyben az előadások folytak. Ha kicsit is logikusan gondolkodunk, rájöhetünk, hogy a Stratford-upon-Avonban született William Shakespeare megegyezik azon színdarabok és költemények szerzőjével, amelyek a neve alatt jelentek meg. A megfelelő név, a megfelelő helyen és időben. Kortársai jól ismerték, és soha semmilyen kétség nem merült fel bennük személyét illetően" - véli Kathman.
Kételkedők: William of Stratford fennmaradt aláírásai azt mutatják, hogy még a saját nevét sem tudta betűzni. Az 1609-ben kiadott szonettek azt sugallják, hogy a szerző öregember volt, aki megérezte saját halálát, és a kiadói ajánlás is "örökké élő költőnk"-nek nevezi Shakespeare-t, ami arra utal, hogy az író ekkor már halott volt. Ezenkívül semmilyen feljegyzés sincs a szerzőnek folyósított tiszteletdíjról. Halála nem keltett feltűnést, még barátai körében sem, ami meglehetősen szokatlan egy ilyen fontos író esetében.
