Trident, trikolór, Trianon

Történelmi ismereteink nagymértékben meghatározzák későbbi világnézetünket: azt, hogy milyen kép alakul ki bennünk más népekről (például a románokról), bizonyos történelmi problémákról (Trianonról, a nácizmusról, a kommunizmusról stb.) és természetesen önmagunkról. Csakhogy ezek az ismeretek az átlagember (az átlagérettségiző) fejében többnyire hiányosak, előítéletesek, ráadásul javarészt tévesek is.

Ennek okát a történelemtanítás jelenlegi struktúrájában is kell keresnünk. Általános és középiskolában nyolc évig tanuljuk a tantárgyat; kétszer ugyanazt, kronológiai rendben, az őskortól a legújabb korig - van történelemkönyv, amelyben fotó van a World Trade Centerbe szálló repülőgépről. A szaktanárok nagy része hajlamos elmerülni a részletekben, aminek többnyire az a következménye, hogy az utolsó évre már jelentős a lemaradás...

A mai érettségizők jelentős részének olyan hiányosságai vannak történelemből, ami már-már arcpirító. Hiába vagyunk büszkék a jól megírt tankönyveinkre (általános és középiskolában is egyre nagyobb és jobb a választék), hiába hivatkozunk arra, hogy nálunk mennyivel magasabbak a követelmények, mint Nyugat-Európában, az eredményeinken mindez nem látszik...

A tanárok felelőssége óriási. Számtalan olyan esetről tudunk, amikor az órán igencsak öncélúan értelmezik a "tanári szabadság" fogalmát... Különösen lehangoló, amikor az általános iskolában gimnáziumot, míg a gimnáziumban egyetemet "játszanak" a tanárok; saját tudásukat demonstrálják, ahelyett, hogy a tanulók érdeklődését keltenék fel.

A teljes cikk a Mancsban