A második Trianon: 60 éve írták alá a párizsi békeszerződést

Legtovább a rossz oldalon

A magyar (és a bolgár, a finn, az olasz és a román) békeszerződés végleges szövege a francia fővárosban megtartott békekonferencia után, az úgynevezett Külügyminiszterek Tanácsának New York-i ülésein készült el 1946. november 4. és december 12. között.

A tervezet az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetunió érdekeit, vagy éppen érdekkülönbségeit tükrözte - egybehangzó vélemények szerint az amerikaiak és a britek hajlottak volna egy enyhébb változat elfogadására, a Szovjetunió azonban kitartott anyagi és politikai követelései mellett. A végeredmény az lett, hogy Magyarországnak még a trianoni békediktátumnál is keményebb követeléseknek kellett eleget tennie.

A párizsi békeszerződés aláírása, 1947. február 10., Párizs

A második világháború utáni magyar politikai vezetés többször is jegyzékben kérte a Külügyminiszterek Tanácsát, hogy a testület hagyja figyelmen kívül a békekonferencia bizonyos ajánlásait, biztosítsa a nemzeti kisebbségek jogi védelmét és csökkentse a tervbe vett gazdasági terhek mértékét. Byrnes amerikai külügyminiszter a washingtoni magyar nagykövet tájékoztatását figyelembe véve ki is emelte Magyarország rendkívül rossz gazdasági helyzetét, Molotov szovjet külügyminiszter azonban ragaszkodott a 300 millió dolláros jóvátételi összeghez. Az Egyesült Államok végül engedett, de a két fél megegyezett a szövetséges hatalmak állampolgárainak magyarországi tulajdonát ért károk miatti jóvátétel csökkentéséről.

Az előzetes tárgyalások további érzékeny pontja volt a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok kérdése, amelyek feladata az ausztriai szovjet megszállási övezetekkel való kapcsolat biztosítása volt. A brit és az amerikai diplomácia a szovjet csapatok kivonását sürgette, amire a válasz határozott nem volt.

Magyarország a területi kérdésekben sem számíthatott engedményekre, ismét a trianoni határok léptek életbe, sőt - kibővítve a pozsonyi hídfőt, a Duna jobb partján még három falu (Horvátjárfalu, Dunacsuny és Oroszvár) került a csehszlovák-magyar határ túloldalára. A magyar remények nemcsak a nagyhatalmak döntésein buktak el, ebben szerepet játszott az ország és a vele "rivalizáló" szomszédos államok háborús teljesítménye is.

"Rossz oldalon harcoltunk a legtovább" - mondta a békekötést tárgyaló könyvének megjelenése kapcsán Romsics Ignác történész. A végelszámoláskor a kiugrási kísérlet kudarca, illetve az emigráns kormány hiánya is súlyosan esett a latba. (A háború első időszakában Horthy Miklós kormányzó tudtával nagyobb összeget helyeztek letétbe a briteknél egy esetleges emigráns kormány létrehozására és a működési költségek fedezésére, de ezt a letétet később visszavonták.)

1. Legtovább a rossz oldalon
2. Újra elveszett a visszanyert szuverenitás