Manapság már rendkívüli biztonsági intézkedésekkel óvják a Louvre-ban Leonardo da Vinci legismertebb alkotását, a Mona Lisát. Erre a párizsi múzeumnak minden oka megvan, hiszen 1911-ben a festményt egész egyszerű módszerekkel lopták el. De vajon ki tervelte ki ezt a briliánsnak tűnő bűntényt, és hogyan sikerült elemelni a világhírű műalkotást?

Pánik a múzeumban

1911. augusztus 22-én Louis Béroud francia festő felkereste a Louvre-t, mert néhány vázlatot akart készíteni a Mona Lisa au Louvre című képéhez. Amikor a híres festménynek helyet adó terembe lépett, a Mona Lisa helyén csupán négy vasszeget látott, amelyekre korábban a képet felfüggesztették. A festő meg is kérdezte a személyzetet, hogy mi történt az alkotással, de ekkor még azt a feleletet kapta: bizonyára elvitték fotózni. Ez egyébként nem számított ritkaságnak, különböző képeslapokhoz, prospektusokhoz számtalanszor fényképezték a Mona Lisát. Amikor azonban Béroud órákkal később visszatért, és a festmény még mindig nem lógott a helyén, kérdőre vonták a fényképészeket, hogy mi tart ennyi ideig. Kiderült, hogy a fotográfiai műhelyben egyáltalán nem tudnak arról, hogy elkérték volna a remekművet, így az egész épületben lázasan keresni kezdték. Miután rájöttek, hogy a festmény eltűnt, értesítették a rendőrséget. A hatóságok délben lezárták a múzeumot, és a látogatókat csak egyesével engedték ki. A végigkutatott múzeumban csupán a kép rámáját és az üvegét találták meg egy kis lépcsőházi átjáróban, de sem a tettes, sem pedig a Mona Lisa nem került elő. Az eset hatalmas hullámokat vetett Franciaországban.

A tolvaj költő és az orgazda festő

A párizsi rendőrség a legújabb módszereket is bevetette, hogy a festmény nyomára akadjon. Kikérdezték a múzeum személyzetét, eljátszatták a bűnesetet, ujjlenyomatot vettek. A francia határokat lezárták, és a távozó vonatokat és hajókat átvizsgálták. A nyomozás azonban nem vezetett eredményre. Furcsa módon ezreket vonzott a hiányzó kép a Louvre-ba, hogy a saját szemükkel lássák a tolvajlás következményét. Ráadásul amatőr nyomozók százai kívántak bekapcsolódni a kutatásba. A Paris Journal nyomravezetői díjat ajánlott fel azoknak, akik használható információt osztanak meg velük a bűncselekményről. Jelentkezett is náluk egy névtelenséget kérő tolvaj, aki egy kis méretű szobrot juttatott el a szerkesztőségbe. Mint később kiderült, a „feladó” Honoré-Joseph Géry Pieret, a főként a biszexualitásáról ismert férfi volt. Fény derült arra is, hogy a műtárgy valóban a Louvre-ból származik.

Pieret korábban Guillaume Apollinaire titkáraként (és egyesek szerint szeretőjeként) dolgozott, aki – amikor tudomására jutott az eset –, bepánikolt, ugyanis nála is akadt olyan szobor, amelyet a múzeumból lopott. Ráadásul korábban, a modern művészetek heves támogatásának okán, még a Louvre porig égetését is javasolta. Annál komolyabb jelzésértékű tettet pedig, minthogy a világ talán legismertebb festményét ellopja, nehezen lehetett volna kitalálni. Ráadásul az ügybe még Pablo Picasso is belekeveredett. A mester ugyanis Pierettől két ibér szobrocskát vásárolt, amelyek szintén a Louvre-ból származtak. Mivel a költő itáliai, a festő pedig spanyol illetőségű volt, attól is féltek, hogy mint idegeneket kiutasítják őket az országból. Ezért úgy döntöttek, megszabadulnak a szobroktól, és éjjel behajítják őket a Szajnába. Csakhogy az ötlettel elkéstek, Apollinaire-t ugyanis a rendőrség letartóztatta.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2020. ősz számában olvasható.