Az avar korig lakták Rákóczifalva határát

Tudja Ön, hogy kik voltak és mikor éltek a szarmaták, a gepidák és az avarok? Ha nem, akkor rövid öszeállításunkból minden titokra fény derül!

Az első megtelepedésre az újkőkorban került sor, a kisméretű települések sora a magasabb dombokon elszórva, a part teljes hosszában helyezkedtek el. Az egykori településekre a cölöpszerkezetes épületek, a tárológödrök és az agyagnyerő gödrök utalnak. A települések objektumaiból az egykori háztartásokban használt edények, csont- és kőeszközök láttak napvilágot. Az újkőkori emberek hétköznapi használati tárgyai mellett a szakrális élet emlékei is előkerültek.

A szakálháti kultúrához köthető ún. arcos edényekből öt hombár töredékeit tártunk fel ezen a nyáron, melyek közül hármat egy gödörbe helyeztek el (8. sz. lelőhely). Az arcábrázolás az edény nyakán jelenik meg, a szemeket és a szájat bekarcolt vonalak jelzik, míg az orr plasztikusan emelkedik ki az arc síkjából. Az edények teljes felületét karcolásokkal és az égetést követően felvitt vörös és sárga festéssel díszítették.

Nem, ez nem mézeskalács

Az újkőkort követően a korai- és a középső rézkor időszakában is lakták ezeket a Tisza menti dombokat. Településeiket a legmagasabb dombokon hozták létre. Halottaikat - a korszakra jellemzően - bőségesen ellátták étellel, itallal, melyre a sírba helyezett fazekak, tálak, bögrék utalnak. Az "útravalónak" szánt ételek és italok mellett a halott magával vitte egy-egy szerszámát, kőeszközét is.

A népvándorlás kor korai időszakában (IV-V. sz.) a szarmata népesség szállta meg e Tiszára néző dombhátakat, nagy kiterjedésű falvakat hozva létre. Földbe mélyített épületeik körül mély tárolóvermeket ástak. Házaik mellett, a csordáknak nagyméretű karámokat építettek, kutakat ástak. Településük melletti temetőjükben a legtöbb sírjukat kirabolták, de a feldúlt sírokban hagyott bronz karperecek, ékköves ruhatűk, fülbevalók, római pénzek, a borostyán gyöngyökkel díszített ruhák és lábbelik jól jelzik az egykori gazdagságot.

Feltárták a szarmata kemencéket

A szarmata népességet követően a gepidák érkeztek a területre az V-VI. század fordulóján. A szarmata településekhez hasonló falvaikban a földbe mélyített épületek már sorokba, esetleg utcákba rendeződve álltak, egy-egy ház körül tárolóvermeket, szabadtéri kemencéket alakítottak ki, a lakott területet mély árkokkal védték. Házaikból bepecsételt díszítésű edények, díszes csonttárgyak - leggyakrabban fésűk - kerültek elő.

A gepida népességet a betelepülő avarok váltották fel a VI-VII. században, és a korábbi szarmata népességhez hasonlóan a dombhátak többségét birtokba vették. E korai megtelepedéshez egy, még feltárás alatt álló, mintegy 80-100 síros temető köthető. Felszíni leletei közül kiemelkedik egy lószerszámot és egy övet díszítő, bronz veretekből álló együttes, amely egy granulációval díszített, szakállas férfit ábrázoló arany lemezt is tartalmazott. A következő megtelepedésre a VIII. század folyamán került sor. Településeiket jellemzően földbe mélyített épületek alkották, falvaik mellett nagy kiterjedésű karámok és itatóhelyek álltak. Az egyik kisebb, 45-50 síros temetőjükben a halottaikat felékszerezve helyezték a sírokba. A férfiakat öntött bronzveretekkel díszített övvel, késükkel, egy-egy edénnyel; a nőket bronz karperecekkel, gyöngysorokkal, fülbevalókkal, csatokkal temették el. Az avar népesség eltűnésével a terület elnéptelenedett.