Vértanúság, temetés, gyász: október 6-a a történeti emlékezetben

80 éve: A Batthyány-örökmécses felavatása

Trianon után megszűnt a Bécstől való függés, így az 1848-as forradalom ünneplése is szabaddá vált. Ennek keretében 1926. október 6-án avatták fel Budapesten a Batthyány-örökmécsest. Egykor a helyén a hírhedt Újépület árka volt, mellette helyezkedett el a `Garnison Arrest No.5`, amely nemcsak építése, de a fogvatartás módja miatt is a legsötétebb börtönök egyikének tartották. Itt őrizték, majd az árokban lőtték főbe gróf Batthyány Lajost, az első független felelős magyar kormány miniszterelnökét. Holttestét titokban vitték a Belvárosi templomba, és csak 1870. június 9-én temethették el nyilvános tiszteletadással, majd 1874. május 26-án a Kerepesi temető mauzóleumában helyezték el .

Az eredeti terv és ami végül megvalósult

Az Újépület lebontása után a főváros képviselőtestülete 1905. október 6-án úgy döntött, hogy azon a helyen, ahol Batthyányt kivégezték, nem szobrot, hanem örökmécsest fognak állítani. A kiírt pályázatot Pogány Móricz építész nyerte, aki obeliszket tervezett, felső részében, rács mögött égő örökméccsel. 1909-ben elkészült a műépítész részletes terve, s megszavazták a szükséges pénzt, de a kivitelre - részben a tervezett változtatás, részben a háború miatt - nem került sor. Csak 1925-ben vették ismét elő a terveket, Pogány Mórictól új tervjavaslatot kértek, s az általa készített változatok közül a klasszicizáló, egyszerű talapzatra helyezett lámpa mellett döntöttek. Az 1926 januárjában elfogadott végleges terv alapján megkezdődhetett a kivitelezés.

Az emlékmű felavatására a Báthori utca és a Hold utca kereszteződésénél, egy kis tér közepén a kormányzó, a kormányt képviselő Klebelsberg Kúnó, Batthyány fia, Batthyány Elemér, valamint unokája, Batthyány László, a törvényhozás és a főváros küldöttségének, a hadsereg, a politikai és a kulturális élet képviselői és az utolsó, még élő 48-as honvéd, Lebó István jelenlétében 1926. október 6-án került sor. Az ünnepi beszédet Pekár Gyula államtitkár, a Petőfi-társaság elnöke tartotta. Veretes közhelyeit nem kívánjuk idézni.

Az örökmécses (elektromos égő által megvilágított rubinkehely) leleplezése után - és Pekár előtt - Sipőcz Jenő polgármester volt az, aki az eseményt politikai összefüggésekbe helyezte. Az egyéni és nemzeti tragédiáról, a nemzeti összeomlásról beszélve így fogalmazott: "Összeomlott azonban az az állam is, amely eddig elnyomónk volt, amellyel szemben a magyar nemzetnek nem csak sokszor vérrel kellett kivívnia a maga függetlenségét. A magyar vértanúk, a magyar hősök nem erre a függetlenségre gondoltak. Ôk Magyarországot akarták naggyá tenni."

A hivatalos ünnepség azonban nem nyerte el minden politikai csoportosulás tetszését. Délután megjelentek az Országos Függetlenségi Kossuth-párt vidéki szervezeteinek küldöttei, akik előtt Nagy Vincze nemzetgyűlési képviselő tartott beszédet, s - amint Urbán Aladár cikkéből kiderül - ostorozta a "farizeusokat", akik Batthyány itteni emlékművéhez és Kossuth síremlékéhez zarándokolnak, de "lélekben a Habsburgok visszahozására készülnek".

A Batthyány-örökmécses a szabadság jelképe lett, s már 1941-ben antifasiszta tüntetést tartottak itt, a kádárizmus utolsó éveiben pedig a március 15-i ellenzéki tüntetések rendszeres színhelye volt.

1. 157 éve: Kivégzések Aradon
2. 80 éve: A Batthyány-örökmécses felavatása
3. 50 éve: Rajk László újratemetése
4. 5 éve: Nemzeti Gyásznap lett