A magyar Mata Harit üldözte az angol titkosszolgálat

Az angol Nemzeti Levéltár által publikált dokumentumokból kiderül, hogy az aktákban Mancinak nevezett Lady Howard of Effingham egy lengyelországi születésű magyar nő volt, aki 1938-ban ment hozzá Lord Effingham idősebbik fiához. Az MI5 jelentése szerint az "egyesülés tisztán üzleti céllal történt", amely a nőnek brit állampolgárságot és nemesi címet, Lord Howardnak pedig pénzt jelentett. Manci a pénzt szeretőjétől, Edward Stanislas Weisblatt-tól, egy spanyol polgárháborúban meggazdagodott lengyel fegyverkereskedőtől kapta, aki ekkor 300 fontot (ez ma nagyjából 11 ezer fontot ér) fizetett a csődbe ment lordnak, és további heti 7 font járadékot azért, hogy elvegye magyar szeretőjét.

Weisblatt nem sokkal ezután Franciaországba ment, a nő azonban az esküvő után sem hagyott fel korábbi szeretőjével való találkozgatásokkal - áll az aktákban-, ugyanis párizsi nászútján többször felkereste Weisblattot. A nőt már ekkortól kémkedéssel gyanúsították, ugyanis nászútja többi állomásán is németeknek kémkedő személyekkel találkozgatott. Ráadásul a francia titkosszolgálat arra figyelmezette az angolokat, hogy Weisblatt német kém, vagy kettős ügynök lehet.

Az MI5 gyanúját a nő szerteágazó kapcsolatai ébresztették fel, Manci ugyanis bensőséges viszonyban állt a szovjet és a török nagykövettel, egy egyiptomi diplomatával és a szír trón várományosával, Habib Lotfallah herceggel. Ezen kívül nem volt elhanyagolható a Háborús Iroda egyik vezetőjével, Mitchell őrnaggyal, illetve Churchill fiának szakácsával folytatott viszonya sem. Az MI5-nél konkrétumokat azonban nem tudtak, mivel nem fértek hozzá a nő magánlevelezéséhez, Lady Howard of Effingham ugyanis leveleit aktuális szeretőinek diplomatapostájával küldette egyik helyről a másikra. Ezért bizonyítékok híján szisztematikusan építették fel ellene a vádakat, és így nem volt meglepő, ha az ekkor kiötlött vádakban a nő extravagáns, kihívó, és szexuálisan túlfűtött viselkedése játszotta a főszerepet.

Lady Howardot 1941. februárjában tartóztatták le, és egyes források szerint három, míg mások szerint öt hónapra a Holloway börtönbe zárták. Mivel nem volt ellene bizonyítékuk, és tagadta, hogy tudott volna Weisblatt feltételezett ügyeiről, hamarosan szabadon távozhatott. 1945-ben elvált Howardtól, majd diplomáciai kapcsolatait felhasználva beutazta a világot, és végül Ausztráliába költözött.