A lokalitás történeti felértékelődése

Hazai eredmények: a szembenállástól az együttműködésig

Vörös Károly szerint a helytörténeti kutatás az országos szinten végzett történészmunkával szemben, három nagy előnyt kínál: egyrészt természetes, jól körülhatárolt, szerves, kisebb közösséget vizsgálhat. Másrészt a szerves közeget a legkomplexebb módon lehet megközelíteni a teljesség lehetőségével. A harmadik lehetőség pedig éppen az, hogy a közösség komplex megközelítése igen mély elemzést tesz lehetővé, ami az országos méretekben kutató történész számára soha nem megoldható.

Benda Gyula szerint a globalitás mellett erősödik a kisebb csoporthoz, tájhoz való kötődés is. A helyismeret, a lakókörnyezet ismerete is része az iskolai társadalomismeretnek, s ezen belül a történelemoktatásnak is. Szerinte Mályusz Elemér kritikai írásai óta hangsúlyozza a történész szakma, hogy a helytörténetnek nem az országos történések helyi tükröződését kell bemutatni, hanem gazdaság- és társadalomtörténeti sajátosságokat kell feltárni.

A mai történeti kutatásban is fontos helyet kap a lokalitás (a munkák számos esetben egy falura, városi közösségre koncentrálnak). Benda néhány évvel korábbi tapasztalata szerint azonban ez a szemléletváltás nem vált általánossá a környezetismeret tanításában, és a millecentenáris száz falu története sorozat sem mindig közvetíti a valódi korszerű helyismeret, lokális történelem szempontjait.

A gazdasági, társadalmi, mentális jelenségek ismerete, szabályszerűségeinek feltárása egyre nagyobb helyet foglal el a történeti kutatásban, ez azonban nálunk eddig nálunk nem mindig tükröződött az oktatásban. Az 1990-es évekre lassan Magyarországon is ismertté s egyre szélesebb körben elfogadottá lett a társadalomtudományos történelem, elsősorban a francia Annales iskola jelentős alkotásainak megjelenésével. Ennek hatására a gazdaság- és társadalomtörténet nagyobb helyet követelt az oktatásban.

Megváltozott az időszemlélet is. A braudeli hosszú időtartam, a konjunkturális viszonyok előtérbe kerülése törvényszerűen széttöri a hagyományos tananyagi kronológiát. Az 1990-es évek elején fogalmazódott meg egy olyan történelemtanítási koncepció, amely egy nyolcosztályos rendben előbb végighaladna időrendben az egyetemes és magyar történelmen, majd pedig az utolsó két évben az emberi civilizációk , a társadalmak működését a kronológiától elszakadva, a társadalomtudományos ismeretekbe ágyazva mutatná be.

Az életmód a történeti oktatásban is fontos helyet foglalhat el, erre már erős törekvések vannak Magyarországon is. Természetesen az életmód a szociológiában és a néprajzban is központi fogalom, tehát más társadalomismereti tantárgyakkal összhangban, szimbiózisban is tanítható. Ne függelék, színes kiegészítő legyen, hanem olyan törzsanyag, amely ismeretek mellett szemléletet is formál. Felvethető persze, hogy a feltárt magyar ismeretanyag, az elérhető egyetemes anyag elegendő-e ahhoz, hogy szélesebb körben, nagyobb arányban legyen oktatható az életmód - hívta fel a figyelmet Benda Gyula.

Ajánlott olvasmány:

Pierre Nora: Emlékezet és történelem között

Az Atelier Doktori Program kiadványai

1. Mikroszintű emlékezet
2. Hazai eredmények: a szembenállástól az együttműködésig