Szarmata kemencehálózatot tártak fel Rákóczifalván

A területen számos nép élt az idők folyamán, s örökítette ránk hagyatékát. A bő háromezer évvel ezelőtti bronzkori halomsírokban talált urnák mellett kelta lakóház utalt a vasművesség egykori mestereire, kiknek emlékeit egy gödörben különös módon a szkítákéval összekeveredve találták meg. Ez fölveti annak lehetőségét, hogy a két nép egymás mellett is élhetett egy ideig ezen a tájon. Több gepida sír a germánok jelenlétéről tanúskodik, de a nem várt meglepetést a római korban itt lakozó szarmaták okozták a régészek számára. A területet sakktáblaszerűen behálózó, földbe mélyített kemencék sora bukkant elő, amit alagútrendszer kötött össze.

Egy nagyobb központi gödör mellett eddig húsz kemencét sikerült napvilágra hozni, bennük szarmata cserepekkel.

Dr. Csányi Marietta ásatásvezető régész, a szolnoki Damjanich János Múzeum osztályvezetője tájékoztatása szerint az már eddig is ismert volt, hogy a szarmaták élelmiszer-füstölésre járattal összekötött kettős kemencéket használtak, melyeknél az egyik szolgált tűztérként, s a másikban volt a tartósítandó élelem, de a mostanihoz hasonló rendszerről eddig nem volt tudomás Magyarország területén.

A kemencék korának meghatározását a bennük található cserepek alapján tudták elvégezni, s használatuk mikéntjéről sem hagytak kétséget a bennük ma is felismerhető égésnyomok.

Két munkás egy járatot tár fel Rákóczifalva határában

A Kárpát-medencébe az i.sz. 1. század első felében beköltöző szarmaták állattartó, nomadizáló népek voltak. Az eddig előkerült korai temetkezések száma nem jelentős, amely egyrészt a régészeti kutatások hiányosságával magyarázható, másrészt azzal, hogy az 1. században bevándorló szarmaták száma sem lehetett jelentős. További részletek a Szentesinfo oldalán

(Múlt-kor/MTI)