Habsburg-dinasztia

Sorscsapások és bukás

Ferenc József öccsének, Miksának a sorsa nem érintette Ausztria nemzeti érdekeit, de fájó sebet okozott a Habsburgoknak: a francia segítséggel 1864-ben Mexikó császárává tett Miksával három évvel később egy mexikói kivégzőosztag sortüze végzett. Rudolf trónörökös 1889-es öngyilkossága hasonlóan fájdalmas csapás volt a dinasztia számára. Bár sokan kétségbe vonták, hogy Rudolf alkalmas-e a császári és a királyi trónra, halála közelebbről érintette az Osztrák-Magyar Monarchiát, mint Miksa tragédiája. A császári és toscanai ághoz tartozó főhercegek és főhercegnők némelyikének botrányos viselkedése tovább rontotta a Habsburgok családi hírnevét. A Ferenc József hitvese, a bajor Wittelsbach-házból származó Erzsébet királyné ellen 1898-ban elkövetett gyilkos merényletet két évtizeden belül egy újabb, sokkal súlyosabb következményekkel járó gyilkosság követte.
Az osztrák-magyar hadsereg 1878-ban elfoglalta a hanyatló Oszmán Birodalomhoz tartozó Bosznia-Hercegovinát, és 1908-ban az Osztrák-Magyar Monarchia hivatalosan is magához csatolta ezt a területet. Ez a lépés nemcsak a Boszniát magának követelő Szerbiát háborította fel, hanem a szerbeket támogató Oroszországot is. 1914-ben egy szerb nacionalista agyonlőtte a bosnyák fővárosba látogató Ferenc Ferdinánd főherceget, az osztrák-magyar trón várományosát (aki 1875 óta az egykor Modenában uralkodott Ausztria-Este-ház végrendeleti örököse is volt). Egy hónappal később kitört az I. világháború.
A világégés a Habsburg Birodalom felbomlását eredményezte. Minthogy a csehek a szlovákok, a lengyelek, a románok, a szerbek, a horvátok, a szlovének és az olaszok valamennyien kikérték részüket az örökségből. Károlynak, az utolsó császárnak és királynak nem maradt más, csak a `német` Ausztria és a szűkebb értelemben vett Magyarország. 1918. november 11-én Károly kiáltványban ismerte el Ausztria jogát, hogy meghatározza jövendő államformáját, és egyben lemondott az államügyekben való részvételről. Két nappal később hasonló kiáltványt intézett Magyarországhoz is. Nem mondott le azonban sem a saját, sem a Habsburg-dinasztia örökletes címeiről. Az Osztrák Köztársaság nemzetgyűlése ezért az 1919. április 3-án meghozott `Habsburg-törvény`-ben kitiltotta a család valamennyi tagját Ausztria területéről, s kimondta, hogy a tilalom addig marad érvényben, amíg a Habsburgok le nem mondanak dinasztikus törekvéseikről, és el nem fogadják az egyszerű állampolgár státusát. Magyarországon a köztársaság 1919. végi bukása után felerősödtek a Habsburg-ház restaurációjához fűződő royalista remények. A trianoni békeszerződés aláírása (1920. jún.) után Károly kétszer is megpróbált visszatérni (1921 márciusában és októberében). Az antanthatalmak nyomására a magyar parlament 1921. november 3-án hatályon kívül helyezte Károly uralkodói jogait és a Pragmatica Sanctiót.
Az 1919-es törvény megfosztotta a Habsburgokat ausztriai birtokaikra vonatkozó tulajdonjoguktól. Bár 1935-ben visszakapták ezt a jogot, három évvel később, az Anschluss (Ausztria Németországhoz csatolása) után Adolf Hitler német kancellár érvénytelenítette a döntést. A II. világháború után, 1946 januárjában az Ausztria Szövetségi Ellenőrző Tanács kijelentette, hogy támogatja az osztrák kormány minden intézkedését, amellyel meg akarja akadályozni a Habsburgok visszatérését. Az 1919-es törvény bekerült az 1955-ben megkötött osztrák államszerződés szövegébe is. 1961 júniusában az osztrák kormány elutasította Ottó főhercegnek, a Habsburg-ház fejének a kérését, hogy magánemberként visszatérhessen Ausztriába. 1963-ban azonban egy osztrák közigazgatási bíróság úgy határozott, hogy a főherceg kérelme törvényes volt. A szocialisták ellenkezése miatt Ottó csak 1966 júniusában, a Néppárt választási győzelme után kapott beutazási engedélyt.

1. Út a felemelkedésig
2. Figyes és Miksa
3. Házasságok révén európai nagyhatalom
4. V. Károly birodalma
5. Franciaország ellen
6. A spanyol örökség és következményei
7. II. József és reformjai
8. Új korszak hajnalán
9. Sorscsapások és bukás